A blogom átköltözött ide: https://maszatmanci.wordpress.com/
Folyamatosan szépítgetem :)
Maszat Manciék kalandjai
Hogy ki is az a Maszat Manci? Ő a mi (általában) tündéri kisbabánk. A vele és velünk megesett - vicces és kevésbé vicces - kalandokról szól ez a blog. Meg egyebekről. Menet közben alakul. :) Alakulgat, alakulgat, azóta újabb kis lakóval bővült a család, róla is szólnak már rövid szösszeneteim...
Gyerekek
2015. június 4., csütörtök
2015. május 27., szerda
2015. május 21., csütörtök
2015. május 15., péntek
Változó szelek
Elmaradásaim vannak, igyekszem őket pótolni a következőkben. Sok
változás történt az utóbbi időben, ezért sem volt nagyon időm írni.
- Anyák
napja. Az első ovis. Na, és vajon ki volt a sírós anyuka? Na ki? Az ovisok
egyébként nagyon édesek voltak, én pedig irtó büszke, mert több kiscsoportos is
sírva kiállt a műsorból (az első nagy fellépés ugyebár, még szokni kell az
ilyen helyzeteket), az én lányom viszont hősiesen végigcsinálta. Volt egy holtpont,
láttam, hogy elbizonytalanodik, hogy most akkor mi van? Tényleg sírni kell? – amikor a kis barátnője
kezdett el pityeregni és odakísérték az anyukájához. De aztán csak erőt vett
magán… Persze én már akkor bőgtem, amikor még be sem jöttek, csak felhangzott
az énekük. De Kincső nem vette észre és én is próbáltam magam moderálni –
egyrészt, mert körülöttem (egy nagymamán kívül) senki sem itatta az egereket,
másrészt abból a prózai okból kifolyólag, hogy híján voltam papírzsepkendőnek.
- Visszamentem
dolgozni. Két hete már. Úgy gondolom, hogy ez volt a lehető legjobb döntés,
amit hozhattam. A lehetőség pont a legjobbkor jött, amikor éppen kezdtek itthon
összecsapni a fejem felett a hullámok. Tetszik a dolog, bár még nem szakadok
meg a munkában, a közösség is jó. Szóval a gyerekek kipihenten (hacsak a
folyamatos számítógépbámulástól elfáradt szemeimet nem számítjuk) kapnak meg
délután. Saci mama van itthon Kolossal, Kincsőnek nem sok a változás, mert ő
eddig is nagyrészt oviban volt.
- Kolossal kapcsolatban vannak még említenivalók, de ezt nem a munkába állásommal hozom összefüggésbe, már kicsit
hamarabb kezdődött. Az eddigi kis simulékony, szófogadó, bújós kisfiam kezd
ugyanis öntudatára ébredni. Ha rászólok, hogy ezt ne, akkor visszavigyorog,
majd csakazértis csinálja. Ha gyúrni, puszilgatni akarom (mint eddig
gond nélkül tettem), Ne! Ne! felkiáltással lefejt magáról. Na jó, nem
mindig, de egyre többször. És persze mindenre a megoldás: Én! Vagyis Ő,
aki mindent önállóan, egyedül akar megoldani. Az evés még oké. De egyedül
mászik le az etetőszékből, egyedül akarja levenni a zokniját (persze ha nem
sikerül, visít), egyedül akar mosakodni, és sorolhatnám tovább, de a sor úgyis
csak bővülni fog. A beszélőkéje is nagyon beindult. Igaz, hosszabb
szavakat nem mond még ki, de mindent ki tud fejezni, már az első „mondata” is
elhagyta a száját: „Ki, gyeje!” (= Kincső, gyere! (a szerk.)).
- A két tesó egyébként
nagyon édes együtt, kezdenek összenőni, egyre jobban elvannak egymással (bár
ezzel párhuzamosan egyre intenzívebbek a veszekedések is). A kicsi mindenben
(mondom: MINDENBEN) próbálja utánozni a nagyot. Ez jó, ha arról van
szó, hogy este levetkőzéskor ki kell vinni a szennyestartóba a koszos ruhát.
Kevésbé jó viszont akkor például, ha a kicsi is olyan ügyesnek hiszi magát,
hogy fel tud mászni a mászóka tetejére. Újabb hóbortja a műesés. Hogy ez mit
jelent? Mondok egy példát. Elesik egyszer, teljesen véletlenül. Odarohanok
hozzá, hogy lássam, nincs-e baja, hál istennek általában nincs (érdekes, Kolos
sokkal de sokkal óvatosabb Kincsőnél, aki másfél éves korában már bőven tele
volt kék-zöld-lila foltokkal és horzsolásokkal – mai napig természetesen, mert
Szeleburdi Kisasszonynál most is minden hétre jut legalább egy baleset.) Szóval Kolos műesésekkel
pótolja azt, amit Kincső igaziból csinál. Lefekszik a földre: Jajj!-
mondja, és figyel, közben vigyorog, nem egyszer, nem kétszer, hanem sportot
űzve ebből.
2015. április 30., csütörtök
Jajj
Jajj, mi lesz a kis drágámmal nélkülem? Most, hogy pont elkezdhettük volna élvezni a jó időt, mehettünk volna nagyokat csavarogni, biciklizni, játszóterezni, erre én fogom magam és elhagyom szegénykémet? Brühühhü...
2015. április 29., szerda
2015. április 27., hétfő
Recept- és nyelvújító
Kincső szakácsnő receptje következik. Vasárnap reggel ágyba kaptuk ugyanis a reggelit, amit a kiskonyhájában készített nekünk, nevezetesen a gémstojást.
Gémstojás hozzávalók: (géms?)tojás, tejföl, sajt, só, bors.
Ezeket szépen összekeverte és megsütötte (persze nem valódi hozzávalókból, a félreértések elkerülése végett...).
Esküszöm, ki fogom próbálni egyszer! ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)