Gyerekek

Gyerekek

2013. november 19., kedd

Az első idők két gyerekkel

Úgy eltelt az első néhány hét, hogy szinte észre sem vettük! (De tényleg, a jó időszakok miért telnek el olyan gyorsan?) Igazából nem volt nehéz, mert bevallom, el voltam kényeztetve: G. anyukája nálunk lakott 5 hétig, és nagyban megkönnyítette a dolgomat. (Hát igen, belegondolok, ez volt az előnye a nagycsaládoknak, amikor még több generáció élt együtt: mindig lehetett számítani egy segítő kézre...)

Összességében elmondhatom, hogy zökkenőmentes, könnyű volt az első idő az új kis aprósággal, aki amúgy nem is olyan apró: az egy hónapos státuszvizsgálaton ugyanis kereken 5 kilósnak és 55 centi hosszúnak mérték (az ötös szám bűvöletében).

Mostanra már kezd körvonalazódni valamiféle napirend(szerűség), persze ezt játszi könnyedséggel írja felül akár egy front, telihold, nyűg, nagytestvér, stb. Sokszor ismételgetem, hogy milyen könnyű lett volna, ha ő jött volna elsőként, de nem baj, ennek így kellett lennie. Maszat Manci megedzett minket (és még most is edz), hogy tudjunk értékelni egy nyugodtabb babát... :)

A féltékenységgel még nem számoltunk le teljesen, már amikor azt hinnénk, hogy lecsengett, jön egy újabb hullám. Amúgy nem vészes a helyzet, most már szerintem a kisasszony kezd rájönni, hogy új családtag érkezett, aki bizony itt marad velünk. Ezt valahol olvastam, és nagyon találó, a cikk is kistestvér érkezése utáni időszakról szólt: "Rosszalkodásnak álcázott figyelemfelhívási technikával operál." Pontosan. Eleinte bizony nagyon oda kellett figyelni, amikor simogatta a picit. Néha sikerült egyre erősebben "simizni", ha nem figyeltünk, bravúrosan megszorította a kis lábát vagy kezét! De ez elmúlt (úgy tűnik), most a kisajátítás van a porondon. Kettesben lenni velem, amikor csak lehet, ezért küzd és hisztizik a kiscsaj. Amint leteszem a picit a kezemből, már ugrik az ölembe... Ha meg nem úgy lesz, ahogy akarja, veri magát a földhöz hisztijében. Hmmm... Hiába, nem mellesleg a dackorszak legmélyebb bugyrában van a hölgy. Persze ha egy kisgyerek bekukkant a babakocsiba, vagy kicsit közelebb megy a kelleténél a kistesóhoz, rögtön "Enyém Kolos" kiáltással teszi egyértelművé a helyzetet.

Amúgy a bölcsisnénik mondták, hogy amióta megérkezett a tesó, Maszat Manci átváltozott gondoskodó "nagytesóvá", ha valaki sír, vigasztalja, simogatja, ha elhagyja valamelyik gyerek a cumiját, viszi neki, a játékbabát altatja, eteti (cicijéből!), büfizteti, stb... (A cumis dolog még megér egy misét, legközelebb arról is írok.)

2013. november 8., péntek

Halandzsakirálylány

Amióta bölcsibe jár, ragadnak a mondókák, dalocskák Maszat Mancira. Néhányhoz még koreográfiát is tanult! Az egyik favorit a Megy a gőzös, amit sajátos halandzsával ad elő. Sokszor ugyanis nem jut eszébe a krumplifejű palacsinta kifejezés, ezért rezzenéstelen arccal költött hát helyette valami mást, valami hasonlót (?), és következetesen ezt használja. Így hangzik a dalocska a'la Maszatka:

Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára,
Kanizsai, kanizsai állomásra.
Elöl ül a masiniszta,
Hátul meg a kukucsija papagája!