Maszat Manci újabb és újabb kifejezéseket sajátít el napról napra. Egyik kedvence mostanában a kukk/kukucs (néha kikk, esetenként kákk), to (= ott) a vau-vau, de van még régebbről a búúú (boci), az áp (=jelentése: háp, kacsa), a bááá (=beee, bari). Az anyát már régóta mondja, de hallottuk már az apát, a mamát és a tatát is. No és ami az egyik legelső volt, az nem más, mint a hammam - amit néha össze lehet téveszteni a mamával -, de teljesen mást jelent, nem hiszem, hogy nehéz lenne kitalálni, hogy egy haspók esetében mit is :). Majd' elfelejtettem: a nem-nem is elég jól megy ám! Ja és igen, a halacskatátogás, bár az nem beszéd. Van még néhány megfejtésre váró kifejezés is, azokat inkább nem részletezem.
Más: A gyerekmegőrzőben, ahol Manó addig van, amíg én a suliban koptatom a padot (amúgy a szomszéd szobában), Manóról eddig csak szépet és jót hallottam. Úgy nevezték a megőrzős nénik, hogy "A Jó Baba", akivel eddig soha semmi gond nem volt. Úgy hívják, hogy "A Kis Barangolós", mert egész idő alatt bejárja a terepet töviről hegyire és felfedez. Mondtam
is nekik, hogy ne szaladjanak ennyire előre, meg amúgy is, nincs olyan, hogy "jó baba -
rossz baba", legalábbis én nem hiszek ebben, főleg nem ilyen pici korban.
Később már biztosan van jó gyerek - rossz gyerek valamilyen szinten (vagy
inkább jól nevelt - neveletlen), de az sem ilyen fekete-fehér. Szóval szerintem
minden baba jó. De természetesen mindenkinek a sajátja a legeslegjobb. Szóval tegnap mindenféle jóbabaságnak ellentmondott a
kisasszony, és szinte az egész időt végigsírta (kivéve, amikor bementem hozzá),
annyira, hogy a sírástól már kis piros pöttyök jöttek ki a homlokán. Mondták
is, hogy de hát ez a lány nem szokott ilyen lenni... Aztán kiderült, hogy csak
anyahiánya volt, délutánra már úgy viselkedett, mint akit kicseréltek. Hiába, nincs
két egyforma napja egy felnőtt embernek sem :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése