Gyerekek

Gyerekek

2014. december 31., szerda

BÚÉK!

Ma készült sütinyalókáink


Nagyon boldog Új Évet kívánunk Mindenkinek! :)


2014. december 29., hétfő

2 in 1 ;)

Nem, neeem, nem! :)

Szóval. Arra az elhatározásra jutottunk G-vel, hogy épp itt az ideje a két gyereket összerakni. Egy szobába. Ágyastul. Kolos Kincsőhöz. Jelenleg a tesztüzemmód zajlik, kevesebb zökkenővel, mint amire számítottunk. Bár egy éjszaka után még lehet, hogy kicsit korai kijelenteni, hogy jó döntés volt. Mindenesetre nagyon úgy néz ki, hogy nem visszakozunk, mert már a saját ágyunkat is átköltöztettük a gyerekek melletti nagyszobába, lesz, ami lesz... 

Amúgy egész jól hagynak minket aludni mostanában. Kincsőt 8-kor fel szoktam ébreszteni reggel, hogy azé' a délutáni alvás nehogy kimaradjon, Kolos pedig (kopp-kopp-kopp) 7-ig, fél 8-ig durmol az utóbbi időben. Este persze fél 8-tól továbbra is úgy kell ébren tartani a kicsit, hogy kihúzza 8-ig... Igaz, éjjel egyszer-kétszer még felkel, de gyorsan visszaalszik, ráadásul már nem is kajál éjszaka egy ideje.

(Zárójelben megjegyzem, hogy azt azért még mindig nem sikerült megtapasztalni régóta, hogy milyen "ébresztő" nélkül ébredni... De már így is elégedett vagyok.)

Tehát most nagy rendezkedésben vagyunk, áll a kupi körülöttünk, de már látjuk a fényt az alagút végén.

2014. december 28., vasárnap

Napjaink képekben

Reggeli csendélet

Kis művészek
Vödörben állva főzni igenis kényelmes!

Ha-hóóóó!

Szánkóra fel!


2014. december 20., szombat

Mai menü: kávé, kávé, kávé

Nincs is annál jobb érzés, mint amikor egy kimenős este után éjjel ötkor ébreszti az embert egy kipihent gyerek...

2014. december 19., péntek

Szörnyanya

Sötétkék melegítőben és fekete felsőben tengetem itthon a délelőttöt, amikor az éppen táncoló-ugráló-pörgő-forgó lányom megáll, rámnéz, és a következőt állapítja meg:

- Anya, olyan vagy, mint egy nagy fekete szörny!

Kösssz kislányom, mindig is tudtam, hogy Te leszel a legőszintébb kritikusom...

2014. december 18., csütörtök

Brékin' nyúz

Alig merem elhinni! Alig egy hét leforgása alatt sikerült kiolvasnom egy könyvet! Nem hosszú hónapok kellettek hozzá, csupán néhány nap. Tényleg! Jó, nem volt sem hosszú, sem mélylélektani, engem mégis valamiféle megelégedettségérzéssel tölt el a dolog...

2014. december 17., szerda

Segítség! (?)

Rájöttem, hogy nagyszülői (vagy egyéb) segítség nélkül nem biztos, hogy boldogulnánk. Azaz kénytelenek lennénk, de pont a boldogul (boldog-ul) szó az, ami előbb-utóbb csorbát szenvedne. Mert lehet, hogy megküzdenénk mi az elemekkel (biztos is!), de ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak legyünk, szükség van néha - szégyen-nem szégyen - segítségre. Igenis szüksége van az embernek arra, hogy néhanapján kikapcsolódjon, kiszálljon pár órára a mókuskerékből.

Nálunk például tejjel-mézzel folyó Kánaán az, amikor eljön hozzánk G. anyukája 1-2-3 havonta néhány napra. Na, olyankor tudom kipihenni az előző hónap(ok) felgyülemlett nemalvásait, feltöltődöm, beugrom a munkahelyemre pletyizni, egyszer-egyszer G-vel elmegyünk moziba, vagy akárhova, csak az a lényeg, hogy kettesben legyünk. Mert ez jó nekünk. És a kapcsolatunknak is, nem utolsósorban.

Az én anyukám meg kosztol minket, amikor csak tud. Már ha megsejti, hogy a munkatársának a volt férjének az unokatestvérének a kutyája Szegedre készül, biztosak lehetünk benne, hogy aznap este már egy nagy rakomány ellátmányt készít, nehogy éhen haljunk mi szegénykék. Amiért ugyancsak nem győzök elég hálás lenni, mert mindig jól jön. Ahogy természetesen az is, amikor néhány napra "elkobozza" a nagylányt, hogy mi ki tudjuk pihenni fáradalmainkat...

Amúgy egy átlagos hétköznapot - amikor Kincső oviban van - még csak fárasztónak sem neveznék. Persze csak ha a kicsi éppen nem nyűgös valamiért. De az esetek nagy részében hál' Istennek nem az. Természetesen egy-egy balul elsült éjszaka után vagyok nyúzottabb a kelleténél. Szóval nem a fáradtságtól sokall be az ember leginkább, hanem a monotóniától. 

Nade! Hogy kicsit másról is írjak. Kincső mostanában kezdte el játszani a (szerintem) minden kisgyerekre jellemző játékokat, mégpedig: "a zebrán csak a csíkokra szabad lépni"-, valamint a járdán a "minden járdakőre rá kell lépni"-játékot (Mit ne mondjak, haladós! Még jó, hogy egyelőre csak az ovi udvarán csinálja ezt. De azért annak örülök, hogy nem macskaköves a járda.). Halványan dereng gyerekkoromból, hogy ezekből a típusú játékokból, amiket valójában önmagunk szórakoztatására találtunk ki, nagyon sok van még. (Emlékszik még valaki az "Aki csíkra lép, az szerelmes"-re? Mindenki lelkesen kerülgette a járdák repedéseit, aztán amikor mások nem figyeltek, titokban vagy "véletlenül" persze ráléptünk egy-egy csíkra... :-)),
A Kicsi jelszava pedig legújabban a FEL! Vagyis mindegy merre, csak felfelé (etetőszék, mászóka, pelenkázó, hogy csak egy párat említsek). Veszélyérzete egyenlő a nullával. Mindenáron az ágyon ugrálást akarja gyakorolni, mert ezt tanulta szófogadó nővérétől, gondolom azt hiszi, hogy ez a normális. Nóóóóóóóórmális?

2014. december 15., hétfő

Hogy mi jut eszembe a számokról? Visszaszámlálás

10: Egy zavartalan éjszaka után, megszakítás nélkül eddig szeretnék egyszer, csak egyszer ALUDNI (álom, álom, édes álom...) (Ha valakinek esetleg nem lenne ötlete Karácsonyra, nem kell feltétlenül pénzbe kerülnie... :)))))

9: Ennyi nap múlva indulunk neki Nagy Karácsonyi Körutunknak (Szeged - Makó - Gyula - Szeged).

8: Ennyi foga van egyelőre Kolosnak.

7: Hamarosan ennyi éve leszünk együtt G-vel.

6: Ennyi napot dolgozik még idén G., juppppiiiii (1.)

5: Ennyi nap múlva fog Kincső részt venni élete első gyerekzsúrján.

4: Ennyit kell aludni a Kiscsillag koncertig, juppppiiiiiiiii (2.)

3: Ennyi éves a nagylányunk. És ennyi nap múlva megyek fogorvoshoz. Brrrrrrr....

2: Ennyi gyerek van kis családunkban. Bár legtöbbször olykor-olykor hatot is kitesznek.

1: Ennyi átaludt éjszakát produkált eddig a majdnem 15 hónapos Kiskrumpli. (Grrrr...)

2014. december 9., kedd

Anya elvolt...

CuKincső

Wáó! Leszedtem a baba karját!

Gyanakvóan nézős - kóstolgatós - kacagós

2014. december 8., hétfő

És a torta...

Természetesen nem maradhat el születésnap torta nélkül:

Kívülről kicsit hepehupás (Anya, belenyomkodom a pillangókat!), belülről sem volt még tökéletes közelről sem, de szívósan gyakorolok. Mire nagykorúak lesznek a gyerekek, már talán egész jó tortákat fogok csinálni. Ja, persze volt egy kis segítőtársam is, egészen pontosan maga a Szülinapos személyében, neki köszönhetők a nem teljesen szabályos pöttyök is :).

Azért volt, akinek ízlett... ;)



2014. december 4., csütörtök

Szülinapos

Nem akármilyen nap ez a mai: Ma lett 3 éves a nagylányunk! Reggel tisztáztuk is, hogy mivel jár ez: pl. a 3 évesek már nem hisztiznek és sokat segítenek a szüleiknek. Tudomásul vette, sőt, elkezdett kifejezetten "nagylányosan" viselkedni. (Mutatta, merre kell menni a tárolóhoz, ahol a babakocsi van. Le kell menni a lépcsőn. Most erre forduljatok, itt az ajtó. Utána majd becsukod az ajtót és arra kell menni. Ohh, köszi kislányom, tényleg sokat segítesz, nem csoda, hiszen már 3 éves vagy!) :P

Azzal kezdtük a napot, hogy korán reggel elmentünk a védőnénihez (Kincső következetesen csak főbérlő néninek hívja), aki lemérte őt. 100 centis és 14,5kg. A magasságához képest vékonyka kicsit, de hát lemozog mindent, amit megeszik. Vittünk ma be sütit az oviba, úgy megnéztem volna, hogy köszöntik... Aztán ma itthon ajándékozás. Tortát szombatra sütök, nagy terveim vannak, tutira akarok menni. :)

Ejtek néhány szót Kolosról is röviden: Tegnap majdnem elájultam, amikor a 14 hónaposom kikönyörögte magát a hintából, hogy a homokozóhoz menjen. De nem ám homokozni akart! Felmászott a létrán, átsétált a függőkötélen, majd lecsúszott a csúszdán, mindezt úgy, hogy csak a csúszdánál kellett segítenem neki. Nem szívbajos a kölök!


Na, fel is ébredt, folyt. köv!

2014. november 30., vasárnap

2014. november 19., szerda

Ez milyen már??? Most komolyan.

Nem "saját" gyerekszáj, egy legkisebbeknek szóló mesében hallottam:

Fura figura (nem tudtam megállapítani, hogy ember vagy állat, vagy miféle lény) vigasztalja (????) hasonlóan fura, szemüveges barátját (amiatt szomorkodott, hogy szemüveget kell hordania):

- Te jól látsz. Te vagy az, aki nem azért hagyja ki a gólt, mert nem látja a kaput, hanem azért, mert béna.

2014. november 16., vasárnap

Ki a jó?

Újabb esti beszélgetés, most a Mikulással való motiválás vonalán. 

Anya: A jó gyerekek ilyenkor már fekszenek az ágyban. Te jó gyerek vagy, mert már fekszel.

Kincső: Igen. Te meg jó felnőtt vagy. És Apa is jó felnőtt. És Kolos jó baba. Én pedig jó Kincső-óvodás vagyok.

Egyemmeg.

2014. november 15., szombat

2014. november 12., szerda

November

Kutyafülű Aladár

Motoros banda

Déditatával csokit csenni jó móka, megenni még jobb :)

Három az annyi

2014. november 10., hétfő

Vesszőparipám: az alvás

Alaptétel, hogy az ALVÁS szent dolog. A gyerek alvása pedig mind közül a legszentebb. Legfontosabb szabályok: Alvó gyereket nem ébresztünk fel. Álmos gyereket lefektetünk. Ha a gyerek alszik, nem zajongunk, nem kockáztatunk. El nem aludt alvás durván visszaüt. Kihagyása főbenjáró felelőtlenség. Amennyiben nem megoldható (vendégség, stb.), számoljunk a következményekkel.

Továbbá: Éjjel sokszor és/vagy reggel korán felébresztett, magát ki nem pihent anya nyűgös, ingerült. Bármily fáradtan is ébred egy anya, ha a gyerekek délutáni alvása megvalósul, megtáltosodik, energiaraktára feltöltődik. Ennyi mára.

2014. november 6., csütörtök

A Főnök

Esti beszélgetés elalvás előtt:

Én: Nemsokára Apa elmegy néhány napra iskolába...
Kincső: Miért?
Én: Tanulni.
K: Mit tanul?
Én: A munkájával kapcsolatos dolgokat.
K: Ki mondta apának, hogy menjen el iskolába?
Én: A főnöke.
K: Anya, Te mondtad neki?

(Nem, a munkahelyi főnöke) :)))))))))

2014. november 1., szombat

Apa bezsong

A gyerekeknek volt egy doboz színes építőkockája. G. gyakran szóvá is tette, hogy keveselli ezt a mennyiséget, szerezni kéne még hozzá, mert ennyivel nem sok mindent lehet kezdeni. Tény, hogy nem is kezdtek vele sok mindent. Node! Történt, hogy a héten szuper áron hirdették az egyik boltban az említett kockákat. Nosza, rajta, vegyünk akkor még egy vödörrel! Na, ebből lett kettő. Otthon aztán kiderült, hogy nem sok érdemi változás történt valójában, még kéne (G.). Este fogta is magát a két nagy várépítő (Kincső és G.), és elindult egy újabb kockabeszerző-körútra. Sikeresen vissza is tértek újabb két vödörrel. Egész jól eljátszogattak vele - másnapig. Amikor aztán kiderült (G.), hogy bizony még mindig nem elég (Heeee???). Újra nyakukba vették a várost, majd... üres kézzel hazatértek: a pénztárca itthon maradt. Ismét el - ismét vissza - újabb két vödör. Van egy olyan gyanúm, hogy mi vásároltuk fel Szeged akciós építőkockáinak a 90%-át...

De ami a lényeg: Azóta G. épített már várat  (templomrésszel, meg minden extrával), kisboltot, farmot, istállót, házat, és még ki tudja, mik fognak kikerülni a keze alól, mert bizony: Apa bezsongott.

2014. október 19., vasárnap

Idő

Felkiáltottam ma: Lássuk, milyen idő van kint?
Erre a válasz Kincsőtől: Ebédidő!

2014. október 14., kedd

Ezazamaz

Azt meg még nem is említettem, hogy szülinapja előtt 1 héttel elindult a kissrác. Most már 3 hete jár, és egyre ügyesebb, egyre magabiztosabb. Szaladni még nem szalad, mint Kincső 10 hónaposan anno, de nem is olyan kis kapkodós, mint a tesója - ergo: kevesebb a csetlés-botlás.

Úgy alszik el, hogy simogatja a hajamat (jónéhány hajszálam kihullott már altatáskor így, szerencsére - általában - nem az ideg miatt), amikor félálomba kerül, akkor pedig átöleli a kis karjával a nyakamat. Jajj, annyira jó érzés ez! Nem is tudom, mikor fog egyedül elaludni, amikor még én is ennyire igénylem vele az összebújást... Hozzá kell tennem, hogy amióta megszületett (1 ÉVE!!!) egyetlen átaludt éjszakát nem produkált még az Uraság. Ideje lenne pedig már. Bár már az is nagy szó, hogy 1-2 hónapja átállt a két éjszakai szopizásról az egyre. Hmmm...

Nyolcadik fogacskáját növeszti éppen, nagyon belehúzott, eddig alaposan megszenvedte mindegyiket, talán ez a 8. az, ami viszonylag könnyen bújik ki.


Hinta-palinta

Őszi séta

Vigyormanó

Mászóbébi 1.

Mászóbébi 2.
Szúnyogcsípte-szemű

2014. október 11., szombat

A Pisz

Kincső almát mos. 

- Anya, nem jön le róla a pisz!

(a piszok "egyes számára" gondolt...)

Altatáskor

Már az ébrenlét és az álom határmezsgyéjén sétál a Nagylány, szeme csukva, néhány másodperce már nem is mocorog. Egyszer csak a semmiből:

- Pukizni jó dolog!

:D

Alapszabály - illene már hozzáedződnöm - sosem fogok

Miért van az, hogy hétköznap simán megy az alvás reggel 7-ig-negyed 8-ig (haaaajjj, a régi szép idők, amikor ez még véres hajnalnak számított...), hétvégén viszont már 3/4 6-kor kukorékol legalább az egyik törp???

2014. szeptember 25., csütörtök

Nincs már kisbabánk...

Legelőször is: Nagyon boldog születésnapot kicsi fiam!

Az én kis elsőszülinapos gombóckámnak ma volt az első éjszakája, hogy nem kért cicit, juppiiiii (felébredni azért felébredt egyszer, de már ez is nagy dolog)! Vajon tényleg átváltozott volna egy éjszaka alatt kisbabából nagyfiúvá? :)

Tegnap le is mérte a védőnőni: 10,2 kilós és 75 centis az úr. Mindent rendben találtak. 5 foga van, de napok (vagy inkább órák) kérdése, és 6 lesz.

Torta a sütőben (ugyanolyat próbálok csinálni, mint amilyet Kincső kapott az 1. szülinapján), Kincső is alig várja, hogy átadja a sk. ajándékát (rajzok). Bár valószínű, hogy az ünnepelt még nem fogja az elvárt mértékben értékelni...

Kockarakosgatás

Kincső kockákat pakol vissza a dobozukba. A Kicsi - szokás szerint - belekotnyeleskedik, beletúr. A reakció:

- Neeeeee Kolooooooos! Elrontottad! Most kezdhetem tovább!!!


2014. szeptember 19., péntek

Mai "termés"

- Anya, nem szabad cipővel bemenni a szobába! Nem fogok utánad porszívózni!

(Ajjaj!)

2014. szeptember 16., kedd

A Zúrfi

Tökmag úrfiról elég régen írtam már, pedig történnek a dolgok körülötte/vele/általa is ám! Például az, hogy a hétvégén elindult! Magától, kapaszkodás nélkül totyog, persze még csak kisebb távolságokat, és az egyensúlyát is könnyen elveszti, de kitartóan próbálkozik.

Aztán pedig a lepénylesőjét is elkezdte tudatosan használni. Rámutatott a kanálra: ka! Aztán a banánra: ba! Meglátta a nővére fényképét: Kkkkkkk. Csak kapkodtam a fejem, mert mindez kb. 10 perc leforgása alatt történt.

4 foga bújt ki eddig, és most harcol a következő kettővel.

Megvolt a keresztelője is, déditatája és nagyapja után a György nevet kapta meg.

Szóval zajlik az élet... Tegnap az oviban állítólag könnyen megvigasztalódott a kiscsaj, jól elvolt végig. Ma viszont ugyanúgy sírva hagytam ott... :(

Jövő héten pedig szülinap(ok) hada! :)

2014. szeptember 15., hétfő

Szívfacsar

Telik-múlik az idő, eljött az ősz, az óvoda, a nagylányság. Így bizony, ezt fennhangon, büszkén hangoztatja is a kis hölgy. Második hete, hogy óvodába jár... Az első hét egész jól telt, már az első napon sérelmezte, hogy ő miért nem alhat ott a többiekkel, így szerdától már ott is alszik. Nem volt gond, szívesen ment. Ma reggel viszont, amikor beértünk a csoportszobához és elköszöntünk volna egymástól, egyszerűen nem akart elengedni. Az a könyörgő arc, jajjistenem... 1-2 perc múlva visszaleskelődtem, és még mindig az óvónéni ölében zokogott. Remélem, sikerült aztán megvigasztalni. De a szívem majd' kifacsarodott, hogy így kellett otthagyni szegénykémet...



2014. szeptember 4., csütörtök

2014. augusztus 27., szerda

Nyaraltunk

Pancs
Hattyút etet a lány (persze kaviccsal, mi mással?) :S

Egy sonkás pizzát kérnék!



Fakutya

Kukoricázik

Kiflicsücskök

Kapolcs felé

Hintaágyban
Nagy munkában





2014. augusztus 16., szombat

Alvásmizéria

Fogalmam sincs, mások hogy vannak vele, de nekem az egész gyermekvállalásban a legnagyobb lemondást az alvás jelentette. És jelenti még most is. Sőt, most a leginkább. Mert egy gyerekkel még olyan egyszerű volt minden! Ha alszik és fáradt vagyok, ledőlök vele. De kettővel? Már az is komoly logisztikai képességeket igényel, hogy összehozzam, hogy legalább fél óra átfedés legyen a nappali alvásukban. És így is: vagy sikerül, vagy nem. Az éjszakák pedig? Persze, mi akartuk, hogy így legyen... De mire a Nagylány stabilan átaludta az éjszakát és végre mi is hátradőlhettünk volna, jött a Kicsi. Így mondhatni, hogy majdnem három éve szinte egyfeszt kialvatlan vagyok. Jó, persze vannak jobb napok és segítő kezek, amik időről időre feltöltenek, ezek nélkül nem is tudom, hogy bírnám a mókuskereket. Mert mókuskerék ez a javából, akármennyire is odavagyok a kis drágáimért. Néha besokall az ember. Főleg egy ilyen hét után, mint ami most volt.

Na és ne is beszéljünk az éjszakákról! Kincsőnél nincs gond, ő ha fel is ébred, gyorsan visszaalszik. De a kicsi! Amilyen kis nyugisnak indult, úgy tör kifelé mostanában ebből a skatulyából... Nem elég, hogy követ mindenhova, mint egy kiskutya, ha kikerülök a látószögéből, visít, mint a vert malac. Csimpaszkodik a lábamba és sokszor nem hagy mozdulni sem. És féltékeny a Nagyra. Igen, a Kicsi. Ha megölelem, összebújunk, jön és csipkedi, tépi a haját, vagy ahol éri. És visít. Persze a Nagy sem hagyja magát, direkt élvezi, ha féltékennyé teheti. Hajjjajjj, nehéz ügy. Közben meg Kolos szenved a fogaival éjjel-nappal (most már a harmadikkal), amik egyébként tök összevissza bújnak ki (Van egy lent középen, és kettő fent a középsők helyei mellett. Vámpírbébi.).

Olvastam valahol egy 13 gyerekes (!!!) nőről, aki azt állította, hogy neki kettővel volt a legnehezebb dolga. Nem eggyel, nem hárommal, nem tízzel: kettővel. Megértem. Bár kipróbálni nem fogom, az tuti. Tizenhármat legalábbis :).

DE! Múlt hétvégén - először, amióta megvannak a gyerekek - elszöktem egy csajos hétvégére (jobban mondva nekem csak egy este volt) Balatonfüredre. Kitaláltam, hogy hű de jó lesz a buszozás - üldögélhetek nyugalomban, olvashatok, zenét hallgathatok, bambulhatok ki a fejemből, sőt: akkor csukhatom be a szemem, amikor akarom! És mindezt 5 órán keresztül oda és 5 órán keresztül vissza. És igen! Sikerült! Kisimultan érkeztem meg, befutott barátnőm is (hasonló cipőben járó kétgyerekes anyuka), és együtt elköltöttünk egy ebédet. Nem kellett senkit etetnünk közben, senkinek nem törölgettük az arcát, senkire nem kellett ezerszer rászólni. Hanem ezek helyett beszélgettünk. Ettünk és beszélgettünk. És ez még nem minden: utána megettünk egy jégkrémet ÜLVE, komótosan, kiélvezve minden egyes falatát! A vendéglátó barátnőnktől előre kértem, hogy ha lehet, hadd aludjak már külön szobában, egyedül, hogy végre egyszer akkor kelhessek fel, amikor magamtól felébredek, és éjszaka sem ugrok fel senki piszmogására. Persze, ahogy azt Móricka kitalálta! Kaptam persze külön szobát, tök jó is volt. De kiderült, ajtók nincsenek még a szobákon, így körülbelül egy nagy közös tér volt, ahol mindannyian aludtunk. De hál' Istennek nem volt gond, mert persze - mivel annyira fontos volt nekem ez az egész alvás dolog - mindenre gondoltam. Naná, hogy volt nálam füldugó! :) Szóval nagyjából kialudtam magam, a délelőtt kávét szürcsölgetve telt a kertben, majd irány a strand! Nem mondom, hogy nem esett jól ez a kis kikapcsolódás... Már csak G-vel lenne jó kicsit kettesben lenni, mert a gyerekektől három mondatnál többet napközben képtelenek vagyunk egymással beszélni... De ne legyek telhetetlen, ugye? ;)



2014. augusztus 1., péntek

A bölcs

Kolos baba ügyesíti magát, nincs is ezzel gond. Buzgón gyakorol, de ez viszonylag gyakori eséseket, dőléseket vonz magával. Ez történt ma is. Amikor felzengett a sírás, Kincső röviden kommentálta nekem az eseményt:

- Anya, ilyenek a babák. Eldőlősek..

2014. július 21., hétfő

2014. július 20., vasárnap

Altatódalok

Kincsőt az első hónapokban meglehetősen nehéz volt elaltatni. Természetesen a kézben ringatás volt az, ami leginkább bevált. Ezeket az olykor elég hosszúra nyúló procedúrákat azzal könnyítettem meg, hogy nem állva, hanem a gimnasztikai óriáslabdánkat bevetve (végre használjuk is valamire... :)), azon rugózva ringattam álomba a kis hölgyet.

Természetesen mindehhez altatódal is dukált (naná, tőlem!). Mivel a szokásos dalocskák (Tente baba, stb.) túl rövidnek bizonyultak egy-egy altatáskor (vagy az altatás hosszúnak?), és legalább kismilliószor el kellett volna énekelnem, amíg álomba nem szenderül, valljuk be, dögunalmas lett volna így. Ezért hosszabb dalocskákat kerestem. A legjobban az Egyszer egy királyfi-t szerettem, mert ezt elég volt egyszer-kétszer (na jó, néha többször) eldalolni, (és még sztorija is van). Ha pedig már egy kis változatosságra vágytam, bevetettem az Erdő erdő erdő-t vagy az Által mennék én a Tiszán-t. Óhh, régi szép idők!

Kolossal más a helyzet. Ő könnyebben aludt el a kezdetektől fogva. Ha mégis egy kis ringatásra volt (van) szüksége, akkor elég volt a Megy a gőzös című remekbe szabott gyerekdal. Ha ez a négy sor mégsem lett volna elég, kiegészítettem az iszonyat béna aranyos "afrikai verzióval". Tudom, tudom, de bevált. :)

Amúgy nem lepődnék meg, ha a nagyfiam majd az óvodában vonatozás közben - miközben éneklik a Megy a gőzöst - egyszer csak fogná magát, ásítana egyet, szépen ledőlne a szőnyegre, és szundítana egyet...

2014. július 17., csütörtök

Tudni akarod? - avagy a végtelen párbeszédek kora

Hogyismondjam, egy újabb "korszak" köszöntött be Kincsőnél. Ez pedig nem más, mint a miért, pontosabban a "mét-korszak". Mindenre rákérdez, mindent tudni akar, de még akkor is miértezik, ha látszólag nem is érdekli már a válasz. Csak úgy, megszokásból.

Lássunk egy példát. A szobájában játszunk, ő ül az ágya mellett.
- Anya, ez mi?
- Az az ágy vége.
- Mét?
- Mert az tartja össze az ágyat. Ha nem lenne ott, szétesne.
- Mét?
- Mert az ágynak van eleje és vége, ami összetartja.
- Mét? 
- Hogy ne essen szét.
- Mét? (Pfff...)
- Hogy jót tudj benne aludni.
- Mét?
- Mert akkor kipihent vagy és jókedvű.
- Mét?
. Jajjj, miért, miért, azért, hogy legyen mit kérdezzél!

És az csak egy párbeszéd a napi kb. 50-ből. Szóval fel kell kötni a gatyát!

2014. július 15., kedd

Mostanság

A bizonyíték :)

A főszakács és a kiskukta

Kipróbálták... és... belefértek

Hova tetted a zoknimat?!

2014. július 3., csütörtök

Történt, hogy...

... családilag Makón jártunk a hétvégén. Autó hiányában (aksiproblémák) busszal. Mindannyian, plusz Saci mama jött velünk vissza, mert nálunk volt előtte pár napig. 

Indulás előtt előtt megbeszéltük, hogy csak egy kulcsot viszünk, elég az. Csak együtt jövünk haza. :)

Maga az utazás egész tűrhető volt, bár élvezetesnek azért nem mondanám, de nagyobb balhé nélkül megúsztuk. Gyalog csekély háromnegyed óra alatt kisétáltunk a buszmegállóba (Manci is szinte végig gyalog). A buszon Kincső mama ölében ücsörgött, Kolos az enyémben, G. pedig a csomagok uraként - és ülőhely hiányában - odébb álldogált. Szóval tényleg nem volt semmi vész. Megérkeztünk, G. tesójáéknál voltunk, ahol a kisasszonynak persze esze ágában nem volt délután aludni, így már 5 körül egyértelműen mutatkozni kezdtek a fáradtság jelei. (Ez nála rosszalkodásként mutatkozik meg.) Amikor elindultunk vissza a buszpályaudvarra, már szép kövér hisztiket produkált útközben, így nagyrészt kézben kellett cipelni, hogy haladjunk is valamennyit. Így is az utolsó pillanatra értünk ki. Ahogy viszont megmozdult a busz a fenekünk alatt, fogta magát és ülve kidőlt. Szerintem még ki sem kanyarodott a busz... Oké, nagyobbik "probléma" kipipálva, útközben vele nem lesz gond. A kicsi is egész jól elvolt kb. félútig, a babakocsiból szépen nézelődött, amikor elunta magát, kapott egy babapiskótát, és annak majszolásával töltötte a fennmaradó időt.

Node! Nehogymá' ilyen idillben teljen a visszaút! G. félút környékén elkezd kotorászni a zsebében. Kotor, kotor. Táskájában. Kotor.  Megkér, nézzek már szét magamnál, mert nem találja a kulcsot. (Ő zárta az ajtót, amikor eljöttünk.) Szétnézek, sehol, mondom, de nálad kell lennie, mert te zártál. Oké, de a te kulcsoddal, nem adtam oda neked? Nem. Akkor leraktam tesóméknál az ablakpárkányra. Bakk. Jó, akkor hívjuk fel őket, hogy ott van-e tényleg. Ott van tényleg. Öhmmm. Hál' Istennek G. sógora megmentett minket, utánunk hozta autóval, szóval hepiend. De nem is mi lennénk. :)

2014. június 30., hétfő

Rövid hír

Éééééééééééssssss tádámmmmmmm! Ma reggelre virradóra előbújt az első fog!

2014. június 23., hétfő

Mit mond a kígyó?

- Kincső, mit mond a kígyó?
- Kígysssssssssssssssssszzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz.

:)

2014. június 19., csütörtök

Friss

Ilyen mázlit, a legszebb időben lerobbanni! Kezdte Kincső - ő már jól van, jöttem én, majd most a Kicsi van benne nyakig. Mondanom sem kell, hogy már néhány napja nem sok alvás van éjszakánként, így nappal zombiként keringélek a lakásban. Kb. 5 évente sikerül nekem is ilyen szinten beleesnem egy megfázásba, most ráadásul 3 napig hangom sem volt. Na de azt hiszem, már jövök kifele a gödörből, s lassan Kolos úr is. Most a köhögős fázisban van, szegényke mindig felköhögi magát az alvásból. Kaptunk a doktornénitől egy inhalátort, azt használgatnám neki, ha hagyná. Ez tehát a pillanatnyi egészségügyi helyzet kicsiny családunk részéről.

Egyébként más téren minden oké. Kincső bébit felvették az oviba, szeptembertől bizony lesz egy Manócska csoportos, cserepesvirág jelű kislányunk! (Sajna tök béna jelek közül lehetett választani, pedig nagyon gyúrtam a cseresznyére...):)

Koller mazsola pedig ügyesen mászik egy ideje (igen, előre végre), álldogál, ahol-amikor csak tud, és persze vigyorog mindenkire. Már egész ügyesen integet és tapsol. Tegnap az orvosnál meg is mérték, kereken 9 kilós és 71 centis. Kincső 1 évesen volt ilyen súlyban, hihi. :) Fogacskák persze még mindig sehol. Az étvágya hihetetlenül jó, szerintem még a cipőtalpat is megenné, ha lehetne. De komolyan, nem volt még olyan étel, amit nem evett volna meg (a kölesgolyót leszámítva, de ez egy elvetélt próbálkozás volt tőlem, nem is csodálkozom, hogy ez a fűrészpor ízű izé nem jött be neki). Nem egy hisztis baba, de a kajáért nagyon határozottan tud küzdeni. Főleg az olyan ételért, amit mi eszünk. Azért a cicifüggőség még megvan, ehhez a rituáléjához nagyon ragaszkodik a fiatalember. Reggel, napközben elvétve egyszer-kétszer, este, no meg éjszaka. Szóval szinte egész nap a rendelkezésére kell állnom. :)

Kincső viszont, öccsével ellentétben elég hadilábon áll mostanság az evéssel. Mondhatni, a Válogatás Nagymesterévé nőtte ki magát.

2014. június 16., hétfő

Szökőkút


Csúszdán

Maszat Manci csúszdázik a játszótéren. Odajön egy 4-5 éves forma "nagylány", beszélgetést kezdeményez velem.

Ő: Hogy hívják a kislányt?
Én: Kincsőnek.
Ő: Aha. Engem is így hívtak anyukámék, amikor kicsi voltam.
Én: Tényleg? Kincsőnek?
Ő: Igen, Kicsi kincsüknek. És mi az igazi neve?
Én: Kincső.
Ő: Igen, engem is így hívtak. De mi a keresztneve?
Én: Ez a neve, az igazi neve, a keresztneve, hogy KINCSŐ.

Még tett néhány kört, és, bár nem hitte el, de lassan feladta a próbálkozást. :)


2014. május 29., csütörtök

Áll

Vigyorgombóc húzgálja fel magát mindenhova


Most már hamarosan beszámolóval is jövök, csak sajna mostanában kicsit híján vagyok az időnek...

2014. május 16., péntek

Bevásárlás

És újra. És újra és újra. Megint túl naivak voltunk. Pedig minden egyes alkalom után megfogadjuk, hogy SOHA TÖBBÉ NEM MEGYÜNK KÉT GYEREKKEL BEVÁSÁROLNI. És itt még - egyelőre - nem a kisebbik a problémás (ameddig nem indul el legalábbis), hanem természetesen Maszat Mélydackorszakos Manci. Most is jól indult ám a dolog, beugrottunk egy-két boltba, a harmadiknál szakadt el a cérna és úgy is maradt.

Egyébként meg totál meg is lehet érteni. Két napja folyamatosan esett az eső, nem voltunk nagyon kint a szabad levegőn, csak amennyit muszáj volt. Így hát rájött, hogy ki kell mozognia a benne maradt kilométereket és a felhalmozódott fölös energiákat.

Mindenesetre eddig kivétel nélkül MINDEN EGYES gyerekes bevásárlásról úgy jöttünk haza, hogy SOHA TÖBBÉ. És mégis. Hiába no, úgy látszik, mazochisták vagyunk.

2014. május 14., szerda

Ha egyszer valami beindul...

Nem elég, hogy Kolos barátocskám hétvége óta magától gyakorolja a felülést, tegnap felhúzta magát állásba a kiságyon! És Kincső kisasszony is gondolt egyet: ne csak az öccse sikereinek örüljünk már, így ma reggel száraz pelussal ébredt. Juhhúúú! Nemsokára már csak egy pelenkás lesz a lakásban! :)

Ül