A gyerekeknek volt egy doboz színes építőkockája. G. gyakran szóvá is tette, hogy keveselli ezt a mennyiséget, szerezni kéne még hozzá, mert ennyivel nem sok mindent lehet kezdeni. Tény, hogy nem is kezdtek vele sok mindent. Node! Történt, hogy a héten szuper áron hirdették az egyik boltban az említett kockákat. Nosza, rajta, vegyünk akkor még egy vödörrel! Na, ebből lett kettő. Otthon aztán kiderült, hogy nem sok érdemi változás történt valójában, még kéne (G.). Este fogta is magát a két nagy várépítő (Kincső és G.), és elindult egy újabb kockabeszerző-körútra. Sikeresen vissza is tértek újabb két vödörrel. Egész jól eljátszogattak vele - másnapig. Amikor aztán kiderült (G.), hogy bizony még mindig nem elég (Heeee???). Újra nyakukba vették a várost, majd... üres kézzel hazatértek: a pénztárca itthon maradt. Ismét el - ismét vissza - újabb két vödör. Van egy olyan gyanúm, hogy mi vásároltuk fel Szeged akciós építőkockáinak a 90%-át...
De ami a lényeg: Azóta G. épített már várat (templomrésszel, meg minden extrával), kisboltot, farmot, istállót, házat, és még ki tudja, mik fognak kikerülni a keze alól, mert bizony: Apa bezsongott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése