Anyukámmal skype-ol a kis hölgy.
Anyukám: Mondj valami szépet nekem!
MM: Túrórudi!
(Hozzáteszem, egy másodpercig nem gondolkodott a válaszon... :))
Hogy ki is az a Maszat Manci? Ő a mi (általában) tündéri kisbabánk. A vele és velünk megesett - vicces és kevésbé vicces - kalandokról szól ez a blog. Meg egyebekről. Menet közben alakul. :) Alakulgat, alakulgat, azóta újabb kis lakóval bővült a család, róla is szólnak már rövid szösszeneteim...
Gyerekek
2013. december 31., kedd
2013. december 21., szombat
Lábaskodás
G. egyik nap nem az utcai, hanem a munkahelyi cipőjében ment egyenesen dolgozni, így a másik itthon maradt. Ezt észrevéve Maszat Manci:
- Húha! Apának nincs cipője! Lábaskodik! (értsd: mezítláb van...)
- Húha! Apának nincs cipője! Lábaskodik! (értsd: mezítláb van...)
2013. december 11., szerda
Miért is ez a blog?
Igazából ezt a blogot anno azért hoztam létre, hogy majd ha elkezdenek beszélni a gyerekek, akkor valamilyen formában megőrizzem nekik a viccesebb beszólásaikat. Úgy gondolom, hogy később biztosan élvezetes lesz nekik visszaolvasgatni, hogy milyen cukiságokat mondtak. Egy kifejezetten "gyerekszáj-gyűjtemény" lett volna.
Igaz, Maszat Manci csak 4 hónapos volt az elindításakor, ezért valahogy "ki kellett tölteni" a blogot addig, amíg a kisasszony el nem kezd beszélni. Így kerekedett belőle egy olyan történet, naplószerűség, ahol sok mindent meg fognak tudni magukról a gyerekek egészen a kezdetektől. Lehet, hogy nem kíváncsi mindenki arra, hogy miket csinált, hogy viselkedett csecsemőként-kisgyerekként, de magamból kiindulva: én biztosan szívesen olvasgatnék ilyesmit, ha lenne. :)
Az eredeti tervem az, hogy majd Maszatka 18 éves korában kapják meg nyomtatott formában a történetüket, de az is lehet, hogy majd csak akkor, ha nekik is babájuk születik. Azelőtt nem is biztos, hogy igazán értékelnék. (Bár kicsi az esélye, hogy addig ne derüljön ki a blog létezése...).
2013. december 10., kedd
Szép magyar nyelvünk elsajátításának folyamata...
Bölcsiből hazafelé:
Én: Voltatok ma az udvaron?
MM: Voltatunk.
Én: Voltatok ma az udvaron?
MM: Voltatunk.
2013. december 9., hétfő
Cumikám, avagy a cumizás alapkövei
Maszat Manci soha életében nem volt cumis. Kisbaba korában, amikor olyan sokat sírt, néha megpróbálkoztunk vele, hátha lenyugszik, de nagy ívben köpte ki a szájából. Most azonban - kétéves nagy ló korára - változott a helyzet. A bölcsiben ugyanis nagyon (meglepően!) sok korabeli kisgyerek cumizik. Addig nem is volt itthon semmi gond, amíg a kisasszony meg nem látta a babavárós promóciós csomagban a promóciós cumit. Cumikám! - kiáltott fel, és kiabálta egészen addig, amíg meg nem kapta a babakorában bepróbáltat. Néhány napig szinte ki sem esett a szájából, de aztán tisztáztuk a szabályokat, miszerint:
1. Nem cumizhat, ha vendég van nálunk.
2. Nem cumizhat elalváskor.
3. Nem cumizhat vécézés közben.
4. Nem cumizhat fürdés közben.
5. Nem cumizhat beszéd közben (nem is értjük, mit mond).
6. Nem cumizhat a lakáson kívül.
Ezeket szépen be is tartja. Arra is rájöttünk, hogy minél inkább tiltjuk tőle, annál jobban akarja. (Észérvekkel még nem megyünk sokra...) Így pedig van, hogy egész napra el is felejti. Most már végre mintha kezdene is kikopni a dolog, úgy tűnik, halványul az újdonság varázsa...
Néhány kép
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)