Gyerekek

Gyerekek

2014. szeptember 25., csütörtök

Nincs már kisbabánk...

Legelőször is: Nagyon boldog születésnapot kicsi fiam!

Az én kis elsőszülinapos gombóckámnak ma volt az első éjszakája, hogy nem kért cicit, juppiiiii (felébredni azért felébredt egyszer, de már ez is nagy dolog)! Vajon tényleg átváltozott volna egy éjszaka alatt kisbabából nagyfiúvá? :)

Tegnap le is mérte a védőnőni: 10,2 kilós és 75 centis az úr. Mindent rendben találtak. 5 foga van, de napok (vagy inkább órák) kérdése, és 6 lesz.

Torta a sütőben (ugyanolyat próbálok csinálni, mint amilyet Kincső kapott az 1. szülinapján), Kincső is alig várja, hogy átadja a sk. ajándékát (rajzok). Bár valószínű, hogy az ünnepelt még nem fogja az elvárt mértékben értékelni...

Kockarakosgatás

Kincső kockákat pakol vissza a dobozukba. A Kicsi - szokás szerint - belekotnyeleskedik, beletúr. A reakció:

- Neeeeee Kolooooooos! Elrontottad! Most kezdhetem tovább!!!


2014. szeptember 19., péntek

Mai "termés"

- Anya, nem szabad cipővel bemenni a szobába! Nem fogok utánad porszívózni!

(Ajjaj!)

2014. szeptember 16., kedd

A Zúrfi

Tökmag úrfiról elég régen írtam már, pedig történnek a dolgok körülötte/vele/általa is ám! Például az, hogy a hétvégén elindult! Magától, kapaszkodás nélkül totyog, persze még csak kisebb távolságokat, és az egyensúlyát is könnyen elveszti, de kitartóan próbálkozik.

Aztán pedig a lepénylesőjét is elkezdte tudatosan használni. Rámutatott a kanálra: ka! Aztán a banánra: ba! Meglátta a nővére fényképét: Kkkkkkk. Csak kapkodtam a fejem, mert mindez kb. 10 perc leforgása alatt történt.

4 foga bújt ki eddig, és most harcol a következő kettővel.

Megvolt a keresztelője is, déditatája és nagyapja után a György nevet kapta meg.

Szóval zajlik az élet... Tegnap az oviban állítólag könnyen megvigasztalódott a kiscsaj, jól elvolt végig. Ma viszont ugyanúgy sírva hagytam ott... :(

Jövő héten pedig szülinap(ok) hada! :)

2014. szeptember 15., hétfő

Szívfacsar

Telik-múlik az idő, eljött az ősz, az óvoda, a nagylányság. Így bizony, ezt fennhangon, büszkén hangoztatja is a kis hölgy. Második hete, hogy óvodába jár... Az első hét egész jól telt, már az első napon sérelmezte, hogy ő miért nem alhat ott a többiekkel, így szerdától már ott is alszik. Nem volt gond, szívesen ment. Ma reggel viszont, amikor beértünk a csoportszobához és elköszöntünk volna egymástól, egyszerűen nem akart elengedni. Az a könyörgő arc, jajjistenem... 1-2 perc múlva visszaleskelődtem, és még mindig az óvónéni ölében zokogott. Remélem, sikerült aztán megvigasztalni. De a szívem majd' kifacsarodott, hogy így kellett otthagyni szegénykémet...



2014. szeptember 4., csütörtök