Telik-múlik az idő, eljött az ősz, az óvoda, a nagylányság. Így bizony, ezt fennhangon, büszkén hangoztatja is a kis hölgy. Második hete, hogy óvodába jár... Az első hét egész jól telt, már az első napon sérelmezte, hogy ő miért nem alhat ott a többiekkel, így szerdától már ott is alszik. Nem volt gond, szívesen ment. Ma reggel viszont, amikor beértünk a csoportszobához és elköszöntünk volna egymástól, egyszerűen nem akart elengedni. Az a könyörgő arc, jajjistenem... 1-2 perc múlva visszaleskelődtem, és még mindig az óvónéni ölében zokogott. Remélem, sikerült aztán megvigasztalni. De a szívem majd' kifacsarodott, hogy így kellett otthagyni szegénykémet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése