Költözés, homok a hajban és Otyi

Szóval beköltöztünk az új otthonunkba. Tágasabb, kényelmesebb, nem kell minden egyes alkalommal felcaplatni a harmadikra, és még erkélyünk is van. Egy gond van csak vele: alapos takarítógépezés után sem sikerült teljesen eltüntetni azt az undorító macskaszagot, ami a lakásban honol. Szörnyű, egyszerűen nem tudom megérteni, hogy hogy lehet macskát lakásban tartani? Meg úgy egyáltalán. Kint a helye az udvaron. Szerintem.

Költözésünkkel egyidejűleg a kánikula is beköszöntött. Aggódtunk, hogy Mancikát majd megviseli a változás, de szerencsére eddig az a tapasztalat, hogy jobban alszik, mint azelőtt. Vagy ez lehet, hogy a hőségtől van? Úgy kimerítheti? Nem tudom, mindenesetre ma 9-kor ébredt reggel, és a többi napon sem kelt 8 előtt. (Kivéve tegnap, amikor elvonultunk a 18 hós oltásra, amit a múlt heti lázra való tekintettel a doktornéni elcsúsztatott egy későbbi időpontra.) 

Másik új dolog egy homokozással együtt járó kellemetlenség. Ugyanis a kisasszonynak minden egyes homokozás után annyira tele lesz a haja homokkal, hogy lehetetlen kiszedni belőle egy egyszerű esti fürdés keretében. Ma este zuhannyal fogjuk kilocsolni belőle, már készülök fejben a hatalmas hisztire (nem bírja a tusolót a csaj).

No és hogy a testvérkéről is szó essen: Meséltem valamelyik nap Manónak, hogy ha majd kibújik a hasamból Öcsike, és megnő akkorára mint ő, akkor milyen sokat fognak majd egymással játszani. Labdáznak majd, hintáznak, homokoznak, stb. Ebből annyi jutott el a füléig, hogy "Öcsivel lehet labdázni"! Akárhányszor megpillantja a csupasz pocakomat, Otyi, dabda! felkiáltással már rohan a labdájáért, és hozza a kistesójának. Cuki. :)

Borongós június és a fiúnevek csatája

Elég régen jutottam el odáig, hogy leüljek írni, el voltam (vagyok) havazva kicsit, de már látom a fényt az alagút végén! Kemény hónapunk lesz ez a június mindannyiunknak (vizsgák, költözés, G-nek sok meló, oltás Manónak, vizsgálatok, cukorterhelés, stb.), de már alig várom, hogy túl legyünk rajta - személy szerint a vizsgákon leginkább. De legjobban arra a pillanatra vágyom, amikor jólesően elnyújtózva elnyúlunk az új lakásban, ahol már minden a helyén van, rend és tisztaság honol mindenhol.

Maszat Mancogó egyébként jól van, nagyon is, nincs okom panaszra. Jól alszik, jól eszik - bár ez elég hangulatfüggő nála, jól elvagyunk akkor is, amikor ébren van, szóval minden a legnagyobb rendben.

Kis családunk legifjabb tagja, pocakom lakója is elvan, jelezgeti rendszeresen jelenlétét. Azt már megfigyeltem, hogy minden este óramű pontossággal fél 11-kor beindul, és mint a gép, vagy egy órán keresztül sürög-forog odabent. Valamelyik nap elnéztem az órát - valahogy korábban jutottam ágyba egy órával a szokásosnál, és vártam, hogy kezdődjön a buli. Persze várhattam, fél 10 volt csak akkor. Remélem, azért nem lesz olyan éjjeli bagoly, mint Mancika volt eleinte! (Emlékszem, az első 1-2 hónapban éjjel fél 2 előtt nem volt hajlandó elaludni, de volt olyan is, hogy fél 5-ig virrasztottunk...)

A pocak nő-nődögél, és most már nekiláttunk a névválasztásnak is! Első körben 88 (!) fiúnév került a listára, ezt tegnap - én örömmel, G. vérző szívvel - lecsökkentettük 40-re. Erősködtem, hogy ma is fussunk majd neki, és vigyük le ezt is 20-ra, de G-nek idő kell ahhoz, hogy kiheverje a 48 szebbnél szebb (khmmm...) név "kidobását"... :)