Elég régen jutottam el odáig, hogy leüljek írni, el voltam (vagyok) havazva kicsit, de már látom a fényt az alagút végén! Kemény hónapunk lesz ez a június mindannyiunknak (vizsgák, költözés, G-nek sok meló, oltás Manónak, vizsgálatok, cukorterhelés, stb.), de már alig várom, hogy túl legyünk rajta - személy szerint a vizsgákon leginkább. De legjobban arra a pillanatra vágyom, amikor jólesően elnyújtózva elnyúlunk az új lakásban, ahol már minden a helyén van, rend és tisztaság honol mindenhol.
Maszat Mancogó egyébként jól van, nagyon is, nincs okom panaszra. Jól alszik, jól eszik - bár ez elég hangulatfüggő nála, jól elvagyunk akkor is, amikor ébren van, szóval minden a legnagyobb rendben.
Kis családunk legifjabb tagja, pocakom lakója is elvan, jelezgeti rendszeresen jelenlétét. Azt már megfigyeltem, hogy minden este óramű pontossággal fél 11-kor beindul, és mint a gép, vagy egy órán keresztül sürög-forog odabent. Valamelyik nap elnéztem az órát - valahogy korábban jutottam ágyba egy órával a szokásosnál, és vártam, hogy kezdődjön a buli. Persze várhattam, fél 10 volt csak akkor. Remélem, azért nem lesz olyan éjjeli bagoly, mint Mancika volt eleinte! (Emlékszem, az első 1-2 hónapban éjjel fél 2 előtt nem volt hajlandó elaludni, de volt olyan is, hogy fél 5-ig virrasztottunk...)
A pocak nő-nődögél, és most már nekiláttunk a névválasztásnak is! Első körben 88 (!) fiúnév került a listára, ezt tegnap - én örömmel, G. vérző szívvel - lecsökkentettük 40-re. Erősködtem, hogy ma is fussunk majd neki, és vigyük le ezt is 20-ra, de G-nek idő kell ahhoz, hogy kiheverje a 48 szebbnél szebb (khmmm...) név "kidobását"... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése