Hihetetlen, de a mi kis bébibogyónk tegnap 5 hónapos lett! Néha annyira szeretném megállítani az időt, máskor viszont gyorsítanám, mert arra várok, hogy meglássam, milyen kis cserebogár válik belőle. Kíváncsi vagyok, hogy fog formálódni, ügyesedni, okosodni... De addig is ki kell élvezni azt, ami most van, mert soha többé nem jön vissza! (Pff, micsoda közhelyeket puffogtatok.)
Most már megtanult oda-vissza forogni, a hátról hasra ment már egy ideje, most már a hasról vissza is (persze, mivel utál hason lenni a kis tökmag, dúrja is rögtön vissza magát, ha a pocakjára keveredik). És nem is azt csinálja, hogy pocakon fekve szépen elnézelődik, nem ám. Tolja fel a kis popóját, hogy előre jusson, persze ez még nem igazán megy, olyankor meg bosszankodik. Valahogy így:
Mostanában a szőnyegen szokott lenni, nagyon jól elvan, mert a játszószőnyegre ráunt az utóbbi időben, a szőnyegen meg keményebb a talaj, jobban tud izegni-mozogni, a kilátás is jobb, és nem mellesleg innen nem pottyanhat le. Most már ezzel a veszéllyel is számolnunk kell bizony. A földön egyelőre pedig csak akkor kell elővigyázatosnak lennünk, amikor Szélvihar Kisasszony is itthon van :).
A hozzátáplálással szeretném kivárni a hathónapos kort, de néha komolyan megesik rajta a szívünk, mert szinte kinézi az ember kezéből, amit eszik. Látszik rajta, hogy annyira kíváncsi már az új ízekre! Egy-két dolgot már megnyalinttattunk vele, és egyáltalán nem volt ellenére, sőt! :)
És: már lehet vágni a centit, és jön a tavasz, juhhhhúúúú!!!
