Mindenféle aktuális

A kisebbik Kismanó éppen édesdeden alszik, ki is használom. Már megint csak azt tudom írni, hogy mennyire édes meg aranyos, az étvágya is jó, ez látszik is rajta, igazi kis Gombóc Artúr. És olyan iszonyat sebességgel eszik (valószínűleg ezért is bukik olyan sokat - bár már ez is egyre jobb)! Egy-egy etetés nem tart tovább 10 percnél, pikk-pakk betolja, ami jár neki. Fura, mert Maszat Mancival emlékszem, az első jónéhány hónapot a szoptatósfotel-fejőgép-konyha háromszög körforgásban töltöttem.

És: már a harmadik hét kezdődött el úgy, hogy kis családunk egyik tagja sem beteg. És ez nagy szó, már hónapok óta nem volt ilyen! Nem akarom elkiabálni, de most már tényleg ideje volt. Mindenki megmondta, hogy kemény lesz ez a tél a bölcsibe kerüléssel, mert mindent haza fog hozni onnan a Kismanó, ami így is lett. 

A bölcsiben minden oké - bár az alvás még mindig nem mindennapos (sebaj, így legalább este gyorsan elalszik itthon) -, a bölcsisnénik mesélik, hogy egyfolytában sztorizgat nekik (jujj). Tegnap például megkérdezte a Judit, hogy igaz,  hogy elestem a vízben és beütöttem magam? Mert Manó egész délután ezt magyarázta neki. Mondtam, hogy igaz, bár ez már egy két hónapos történet, de valóban, Mancogó kipancsolta a felmosóvizet, én pedig gyanútlanul arra járva szépen dobtam egy hátast. Azért kíváncsi lennék, milyen történetek jutnak el a gondozónénikhez a kulisszák mögül? :) Az biztos, hogy lenne mit mesélniük!

Majd' elfelejtettem: találtam egy jó kis kajás blogot, pont az ízlésemnek valót. Hétvégén meg is csináltam ezt meg ezt. Hmmmmm. A pizza sem volt rossz, de a sütemény...... Az valami tündérmesébe illő!