Nem könnyű időszak van a hátunk mögött! Maszat Manó egyik délután lázasan ébredt, semmi más baja nem volt különben. A 3. lázas napon már csak elvittem a doktornénihez, aki megállapította, hogy afták vannak szegénykémnek a szájában, és azoktól van a láz is. :( Kis drágám majdnem egy hétig nem tudott enni, napi 1 puding vagy túrókrém volt a betevője... És úgy szenvedett, minden falatnál ordított... Volt, hogy egész nap csak sírt, ki sem akart szállni az ölemből, csak addig hagyta, amíg a picit megszoptattam (szerencsére a kicsi jól tűrte a mellőzöttséget)... A leghúzósabb időszak 4 napig tartott, aztán szépen napról-napra egyre jobb lett. Most meg már le merem írni, hogy teljesen rendbejött a kisasszony és az étvágya is visszatért. Mert bizony szegénykém látványosan fogyott, azelőtt sem volt egy hústorony, de már tényleg sajnáltam a kis pipaszár lábacskái miatt. De hál' Istennek most már alakul vissza az a formás kis teste. :)
A pici fiunk jól van, nagyon édes kis mosolygós, nyugodt baba. Jókat alszik - szerencsére magától álomba tud merülni, nem kell rázogatni a kis popóját (IGENNNNNN!!!). Éjszakánként kétszer ébred, eszik, aztán alszik tovább. Ja, és este fél 8-kor lép életbe az Ébrentartó Hadművelet, hogy még kihúzza ébren 8-ig a kis tökmag. Ilyenről is csak a mesékben hallottam eddig... :)
És egy másik újdonság: Manócska is egyedül alszik ám el esténként! Megkapja a tejecskéjét, köszönés, puszi, és lehet kijönni a szobájából. Ez azóta van, hogy G. levette a kiságyának a rácsait és "nagylányos" ágyban alszik. Bekuckózik a sarokba, és megy a szundi reggelig (az utóbbi napokban nem is ébred éjszaka!). Szóval az esték ilyen nyugalomban telnek nálunk mostanság (kopp-kopp-kopp). Ki kell élvezni, amíg tart, mert van egy sanda gyanúm, hogy ez nem lesz így örökké!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése