Gyerekek

Gyerekek

2012. december 27., csütörtök

Karácsony egy kevés náthával, de annál több süteménnyel

Elmúlt ez a karácsony is. Voltunk itt is, ott is, csak itthon nem. Ezért saját karácsonyfánk sem volt idén. Ettünk viszont sok-sok süteményt (többek között). Maszat Manci szintúgy, így most elvonón vagyunk, ő is, én is. (Valamiért neki könnyebb nemet mondani az édességevésre, mint magamnak, miért???) A kis Manó pocakját ugyanis meglegyintette a sütidömping szele. Mit meglegyintette, egyenesen telibe találta! (Ha jól számoltam, kilencféle sütemény kóstolására volt lehetőségünk idén karácsonykor, és éltünk is vele. G. és én legalábbis mindenképpen.)

De mindez nem gátolta meg őt abban, hogy ügyesen kinövessze az ötödik fogacskáját, az egyik felső oldalsó metszőfogát (kiokosítottam magam fognévügyileg ám!), és a párja is szemmel láthatóan jó úton van már. 

Kis családunk mindhárom tagja átesett egy jó kis megfázáson - mikor máskor, mint karácsonykor, amikor összegyűlik a család, hogy jól körbeprüsszöghessük a bacilusainkat -, kezdve Manóval, folytatva G-vel és velem, de már mászunk is ki belőle mindannyian. De ezt leszámítva jó kis karácsonyunk volt idén is.

A Nagylány beszédrepertoárja két kétszótagú szóból áll jelenleg, az egyik az amma (alma), a másik pedig a dabda (labda). Leszámítva persze az anya-apa-mama-tata-hammam és hasonló kifejezéseket. Az egyik kedvenc mozgásformája a lépcsőzés, kiköveteli, hogy a harmadik emeletre önállóan jöjjön fel (persze azért egy kis segítséggel, amit nagy nehezen fogad csak el, ha nem boldogul). Ez is nagy élmény, amikor bevásárlás után mindenhonnan lógnak rajtam a cuccok. De így télen cuccok nélkül sem egyszerű. (Megjegyzem, nagyon várom már a tavaszt...)

Az önállósodási folyamat nem csak itt mutatkozik meg ám. Megfigyelhető az étkezéseknél (Nehogymá' anya adja, majd én szedek magamnak!), sétánál (Nem kell fogni a kezem, nagylány vagyok már!), de minden más tevékenységnél is. Nehezen tűri, ha rá akarunk bármit is erőltetni. Kivétel az öltözködés, itt meglepően kooperatív a kis hölgy, tényleg, öröm ruhát adni rá! :)

2012. december 12., szerda

Görcsoldó

Rá kellett jönnöm, hogy sajnos a betűnek nincs mindig teremtő ereje (lásd alábbi bejegyzés), de hála az égnek a délutáni alvás stabilan tartja magát, remélem, ez most már így is marad. De ha nem, hát máshogy lesz.

Megtanultuk ugyanis, hogy nem szabad, nem érdemes rágörcsölni semmire, mint azt én az első időkben tettem Manóval. (Miért nem eszik? Miért nem alszik most? Most meg miért sír? Ennek így kell lennie, mert azt írta a könyv... Most ezt miért csinálja, hééééé, ez nincs benne a könyvben!!!, stb.) Szóval olyan úgysincs, hogy minden úgy menjen, ahogy az le van írva. A nagyjából, az a jó szó. Hogy pl. a babák nagyjából 1 éves koruk körül térnek át a napi 1 alvásra. De van, aki már 10 hónaposan egyszer alszik, és olyan is, aki még másfél évesen is kétszer. És mindkettő normális. Ugyanúgy, ha valaki 6 hetes korától átalussza az éjszakát, vagy ha valaki még kétévesen sem. Az már más kérdés, hogy a szülő melyiknek örül jobban és melyikre büszkébb :). És idővel arra is rájön az ember, hogy a baba titokban fogja a szülei kezét és vezeti őket. Mi minden apró lépésnél megfigyeltük ezt. Nem érdemes erőltetni valamit, ha ő nem akarja. Könnyen lehet, hogy másnap már ő fogja kérni. Ezt megtanultuk. Hogy görcsölni nem szabad.

Szomorú dolgok is történtek sajnos mostanában. Holnap elutazom Anyukámhoz, mert szegényke szilánkosra tört bokával fekszik... Ő az első fecskék egyike, akinek sikerült a jégen elcsúsznia. Ma hazaengedik a kórházból, én meg megyek kicsit kényeztetni Őt. Egy kis szerepcsere, már épp itt volt az ideje :).

2012. december 6., csütörtök

A betű teremtő ereje (?)

Tegnap megemlítettem, hogy milyen jó lenne, ha Manó nem délelőtt, hanem ebéd után folytatná le a napi alvását. És tessék: ma már így is történt! Ennyi. De jó lenne, ha minden kívánságom így teljesülne! Lehet, hogy csak le kell írni? Ki is próbálom: Úgy szeretném, ha holnapra kivasalódna az összes vasalnivaló!

No és az elmaradhatatlan kép a tegnapelőtti szülinaposról, csak hogy legyen egy tortaevős is:

Nagy munkában

2012. december 5., szerda

Eljött ez a nap is

Most, hogy végre elaludt a kis Manó, nekiülök a beszámolómnak, mert van ám miről írni! Nagy nap volt ugyanis a tegnapi: Maszat Manci, becsületes nevén Kincső 1 éves lett. Szóval igen, eljött ez a nap is... Nem is tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek? Inkább nevetek, sírással úgy sem megyek semmire.

A nap nagy része készülődéssel telt, mindenképpen saját készítésű tortát szerettem volna adni neki - legalább most. Találtam egy jó kis tortareceptet, nem is tűnt nehéznek, ezért belevágtam. Így sikerült:


Életem első olyan tortája, ami finom lett és még tűrhetően is néz ki :)

Délután átjött G. családja - anyukája, nővére, másik nővére és az ő férje (keresztanya és keresztapa) és a kislányuk felköszönteni a kis Tökmagot. Az én családom online-csokitortát küldött Manónak, ma meg a postaládában találtunk egy kis csomagot anyukámtól.

De visszatérve a tortára: nagyon büszke vagyok magamra. :)

S íme a recept: Sült túrótorta
A tésztához:
50 g porcukor
100 g vaj
150 g búzaliszt
A túrótöltelékhez:
500 g túró (félzsíros)
90 g étkezési keményítő
200 g porcukor
500 ml tej (2,8%-os)
400 ml tejföl (20%-os)
1 db citrom héja
2 db tojás
15 g vaníliás cukor
 Elkészítés: 1. A sütőt előmelegítjük 190 C-ra. Béleljünk ki sütőpapírral egy 22 cm átmérőjű kapcsos tortaformát.
2. Először a tésztát készítsük el. A lisztet keverjük el a porcukorral, majd gyúrjuk hozzá a vajat. Ahogy összeáll a tészta, már jó is. Ne gyúrjuk túl, mert törni fog nyújtáskor. Ha elkészült, tegyük 10 percre hűtőbe.
3. Ha megdermedt, nyújtsuk ki a tésztát, és béleljük ki a tortaforma alját - úgy, hogy a tészta felnyúljon 3-4 centit a forma falára -, hézagosan szurkáljuk meg, és süssük elő. Csak addig süssük, míg teljesen aranysárga nem lesz. Nekem a nyújtással akadt egy kis problémám, összevissza szakadozott a tészta, de beleraktam a tortaformába és ott nyomkodtam szét.
4. A krém összetevőit egy tálban alaposan mixeljük össze.
5. Tegyük a híg tölteléket a formába, és kb. 90 - 100 percig süssük 190 C-on - légkeverés nélkül. Ha sütés közben nagyon sötétedne a torta teteje, fedjük le sütőpapírral, vagy alufóliával!
6. Ha kisült a torta, hagyjuk kihűlni, majd vágjuk körbe a formában egy vékony, sima pengéjű késsel. Vegyük le a keretet, és szeleteljük. Kicsit megijedtem, amikor kivettem a sütőből, mert tiszta rezgős-kocsonyás volt az állaga, de mire kihűlt, szépen megszilárdult.


A maradék
Ennyi. Lehet variálni gyümölcsökkel vagy bármivel, egyéni fantáziára bízva. Isteni finom!


Sütöttem ám pogácsát is, és - jó napom volt tegnap - valahogy ez is jól sikerült. :)


Ennyi lett - vagyis valamivel több, mert mire lefényképeztem volna, ... ööö... izé... rájárt egy mosómedve...
És így készül:
Kell hozzá:
- 50 dkg liszt
- 25 dkg margarin
- 2 tojás sárgája
- 2 dl tejföl
- 1 csomag sütőpor
- 1 kávéskanál cukor
- 1 teáskanál só

Ezt mind összegyúrjuk, 1-2 órát hűtőben pihentetjük, majd újra átgyúrjuk, kinyújtjuk 1 cm magasságúra. Kiszaggatjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk. A tetejét megkenjük tojásfehérjével, megszórjuk sajttal/köménymaggal/szezámmaggal/stb. 200 fokos sütőben 25-30 percig sütjük. Én légkeveréssel 10-15 percig sütöttem.


Na jó, ennyit a kajákról. Nézzük, mi a helyzet Maszat Mostmárténylegnagylány Mancival. Az utóbbi időben masszívan ráállt a napi egyszeri alvásra, csak egy a probléma: mindez délelőtt történik. Jó lenne, ha ki tudnánk húzni ebéd utánra, most ezen az ügyön dolgozom. Nagyon cukin dumál már, a legtöbb szó első szótagja megy már (pl. káposzta = , stb.), de a legújabb tudomány az amma (= alma). És még valami: Manócska életének első évét 4 darab kibújt fogacskával zárta.

Ja, van ám még más is! Újabban a manipuláció fortélyait sajátítgatja el a hölgyike - elsősorban az anyjával szemben. Ez oly módon történik, hogy ha például "kényszeríteni" akarom valamire (mondjuk, hogy feladjam rá a kabátot, mielőtt kimegyünk az utcára vagy nem tetszik neki a babakocsiban-lét), akkor hangosan - KÖNNYCSEPPEK NÉLKÜL - bömböl, hogy "Apaaaaaaaaaaa, apaaaaaaaaaa!" Nem tudom, mit gondolnak a járókelők, ha ezt hallják, már az is megfordult a fejemben, hogy azt hiszik, most raboltam el az apjától...