Rá kellett jönnöm, hogy sajnos a betűnek nincs mindig teremtő ereje (lásd alábbi bejegyzés), de hála az égnek a délutáni alvás stabilan tartja magát, remélem, ez most már így is marad. De ha nem, hát máshogy lesz.
Megtanultuk ugyanis, hogy nem szabad, nem érdemes rágörcsölni semmire, mint azt én az első időkben tettem Manóval. (Miért nem eszik? Miért nem alszik most? Most meg miért sír? Ennek így kell lennie, mert azt írta a könyv... Most ezt miért csinálja, hééééé, ez nincs benne a könyvben!!!, stb.) Szóval olyan úgysincs, hogy minden úgy menjen, ahogy az le van írva. A nagyjából, az a jó szó. Hogy pl. a babák nagyjából 1 éves koruk körül térnek át a napi 1 alvásra. De van, aki már 10 hónaposan egyszer alszik, és olyan is, aki még másfél évesen is kétszer. És mindkettő normális. Ugyanúgy, ha valaki 6 hetes korától átalussza az éjszakát, vagy ha valaki még kétévesen sem. Az már más kérdés, hogy a szülő melyiknek örül jobban és melyikre büszkébb :). És idővel arra is rájön az ember, hogy a baba titokban fogja a szülei kezét és vezeti őket. Mi minden apró lépésnél megfigyeltük ezt. Nem érdemes erőltetni valamit, ha ő nem akarja. Könnyen lehet, hogy másnap már ő fogja kérni. Ezt megtanultuk. Hogy görcsölni nem szabad.
Szomorú dolgok is történtek sajnos mostanában. Holnap elutazom Anyukámhoz, mert szegényke szilánkosra tört bokával fekszik... Ő az első fecskék egyike, akinek sikerült a jégen elcsúsznia. Ma hazaengedik a kórházból, én meg megyek kicsit kényeztetni Őt. Egy kis szerepcsere, már épp itt volt az ideje :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése