Elmúlt ez a karácsony is. Voltunk itt is, ott is, csak itthon nem. Ezért saját karácsonyfánk sem volt idén. Ettünk viszont sok-sok süteményt (többek között). Maszat Manci szintúgy, így most elvonón vagyunk, ő is, én is. (Valamiért neki könnyebb nemet mondani az édességevésre, mint magamnak, miért???) A kis Manó pocakját ugyanis meglegyintette a sütidömping szele. Mit meglegyintette, egyenesen telibe találta! (Ha jól számoltam, kilencféle sütemény kóstolására volt lehetőségünk idén karácsonykor, és éltünk is vele. G. és én legalábbis mindenképpen.)
De mindez nem gátolta meg őt abban, hogy ügyesen kinövessze az ötödik fogacskáját, az egyik felső oldalsó metszőfogát (kiokosítottam magam fognévügyileg ám!), és a párja is szemmel láthatóan jó úton van már.
Kis családunk mindhárom tagja átesett egy jó kis megfázáson - mikor máskor, mint karácsonykor, amikor összegyűlik a család, hogy jól körbeprüsszöghessük a bacilusainkat -, kezdve Manóval, folytatva G-vel és velem, de már mászunk is ki belőle mindannyian. De ezt leszámítva jó kis karácsonyunk volt idén is.
A Nagylány beszédrepertoárja két kétszótagú szóból áll jelenleg, az egyik az amma (alma), a másik pedig a dabda (labda). Leszámítva persze az anya-apa-mama-tata-hammam és hasonló kifejezéseket. Az egyik kedvenc mozgásformája a lépcsőzés, kiköveteli, hogy a harmadik emeletre önállóan jöjjön fel (persze azért egy kis segítséggel, amit nagy nehezen fogad csak el, ha nem boldogul). Ez is nagy élmény, amikor bevásárlás után mindenhonnan lógnak rajtam a cuccok. De így télen cuccok nélkül sem egyszerű. (Megjegyzem, nagyon várom már a tavaszt...)
Az önállósodási folyamat nem csak itt mutatkozik meg ám. Megfigyelhető az étkezéseknél (Nehogymá' anya adja, majd én szedek magamnak!), sétánál (Nem kell fogni a kezem, nagylány vagyok már!), de minden más tevékenységnél is. Nehezen tűri, ha rá akarunk bármit is erőltetni. Kivétel az öltözködés, itt meglepően kooperatív a kis hölgy, tényleg, öröm ruhát adni rá! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése