Változások korszaka

Nem, nem változókor, pedig véletlenül majdnem ezt a címet adtam. Nos hát. A téma ismételten az ALVÁS. Gondolom, ezzel nem leptem meg senkit. Maszat Manci alvási szokásaiban egészen a mai éjszakáig (kb. 5-6 nap óta) pozitív tendencia volt megfigyelhető. Olyannyira, hogy le sem akartam még írni, mert bíztam abban, hogy megtartja jó szokását (pl. volt már 1 totálisan átaludt éjszaka, de a többi is annyival volt jobb az előzőeknél, hogy már nem kért enni éjnek évadján), de sajnos ma felülírta az egészet. Igazából nem mondom, hogy nem számítottam rá, de azért bíztam. Ugyanis ma aludt újra a kiságyában. És ugyanolyan nyugtalanul, ahogyan szokott. Szóval, az a helyzet állt elő, hogy úgy döntöttünk, változtatásra van szükség. Mert vagy a kiságy nem tetszik a kisasszonynak (amit nem hiszek, mert nap közben olyan jókat tud benne szundikálni), vagy pedig a kiságy van rossz helyen. Tehát a következő lépés a szoba átrendezése lesz. (Majd ha hazajöttünk, mert most néhány napig nem leszünk itthon.)

Panaszra azért nincs okom, mert napközben ezer dologgal hálálja ám meg a kismanó az éjjeli riasztásokat: például segít a tanulásban, csak hogy egy dolgot említsek...

Túlbuzgó Manó helyettem tanul

Egyébként - és most nem csak az alvásra, hanem minden egyébre gondolok -, annyira gyorsan változnak a dolgok Mancikát illetően. Olyan gyorsan fejlődik, napról napra új dolgokat produkál, követni is alig lehet... Figyelmeztettek is már, hogy élvezzük ki ezt az időszakot, mert olyan gyorsan fel fog nőni, hogy egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy az esküvőjére készülődünk... És tényleg. Most született, de már mennyi mindent megtanult! Jó, van még mit, de kinek nincs? ;)

Éber álom

Néhány hete tart, és meg sem szabad pisszenni mellette. Ezt főleg este nehéz kivitelezni, mert elég egy halk suttogás, egy lapozás a könyvben, egy ágynyikordulás, Maszat Manci már ébred is. (Mert ugye még egy szobában alszik velünk.) Ha este jóéjtpuszit szeretnénk neki adni, legtöbbször már arra megmoccan, amikor még csak közelítünk az arcocskája felé. Az olyasmit, hogy pl. orrfújás, már meg sem szabad kísérelni, tapasztalatból tudom, hogy arra bármikor felébred. Ha én csinálom. A babakocsiban képes a legnagyobb forgalomban, zajban (értsd: kamionok hajtanak el mellettünk) olyan jóízűeket aludni, hogy meg sem moccan, de ha kifújom az orrom! Nem tudom, biztosan nagyon idegesítően csinálom... De ez már a születésétől kezdve így van: Ha meghallja, abbahagy mindent és rám néz a nagy szemeivel feddőn, hogy "Anya, akkor ezt most miért is csináltad??? Nem jöttél még rá, hogy ez engem zavar? Jó lenne, ha ez lenne az utolsó." Erre én elnézést kérek tőle, megígérem, hogy legközelebb jobban odafigyelek, aztán szent a béke. 

No de eltértem a tárgytól. Szóval nem tudom, hogy meddig fog ez tartani, mármint hogy lábujjhegyen járkálunk körülötte, amikor alszik. Régen (kb. 4 hónapos koráig) simán nézhettünk vele egy szobában filmet - halkan persze -, erre most esélyünk sincs. G. bevezette a fülhallgatós filmnéző módszert (magának, mert én most tanulás címszóval eltiltottam magam a filmektől, de utána felezni kell a fülhallgató dugóit is, az meg megint nem olyan élvezetes). 

Egyesek (G.) már egyre gyakrabban teszik szóvá, hogy nem kellene-e már külön szobában aludnia, amivel egyet is értenék, ha Mancika jó alvó lenne. Csak így az a gondom, hogy - mivel bébiőrünk nincs és nem is szeretnénk -, félő, hogy nem tudok felkelni hozzá időben, amikor éhes éjszaka vagy megnyugtatásra van szüksége. Mert ha későn hallom meg, addigra jól felébreszti saját magát. De azért hamarosan ezen a variáción is el kell gondolkoznunk. Addig is, ha este belépünk a szobába, marad az egymással tátogva kommunikálás és a nyikorgós-recsegős ágyba való minél óvatosabb bebújás (ez nehéz, de nem lehetetlen). No de sebaj, kompromisszumokat tudni kell kötni, és legyen ez életünk legnagyobb problémája :).

Jut eszembe: tavaly ez a nap egy gyönyörű napsütéses szombatra esett... ;)

Szeparációs szorongó

Legújabb dili - mint az az utánaolvasásaimból kiderült és öndiagnosztizáltam -  a szeparációs szorongás. A dolog először állítólag 5-8 hónapos kor között jelentkezik (másodszor másfél éves kor körül), ekkor kezd nyiladozni a kis csipájuk és (juhúúúúú!) alvászavarok kísérik. Ugye most már rájött a kisasszony, hogy ő és én különálló személyek vagyunk. Anya nélküle, tőle függetlenül is képes teret változtatni, és bizony ha kiteszi a lábát a szobából, akkor megrémül. Hiába tartom szóval, ha nem lát, azt hiszi, hogy eltűntem, elhagytam, kétségbeesik és addig sírdogál, ameddig vissza nem térek. (Jó dolog így pisilni/inni egy pohár vizet/áthozni valamit a másik szobából/teregetni stb.) Egyetlen megoldás tűnik kivitelezhetőnek: az, ha egész nap én is ülök/fekszem mellette a földön és szórakoztatom Őfelségét. Az éjszakákról annyit, hogy ma is "csak" háromszor kellett felkelni, tegnap ismét volt egy háromórás nemalvás, ma egy egyórás, szóval lassan hozzászokom. A kis szeparációs szorongó gyakran felébred "csak úgy" is, elég egy kis simi, ringatás, és alszik tovább. És ez már napok óta így megy. Igen, olvasom, hogy ez az egészséges lelki fejlődés természetes velejárója és vigasztal a tudat, hogy ez csak egy átmeneti időszak :).

És hogy az oltásról is írjak néhány szót: Utána természetesen belázasodott Mancika. Nem volt egy panaszos szava sem (hogy is lett volna:)), csak kicsit bágyadtabb volt a megszokottnál. Bár annál nem nehéz. Kapott egy fél kúpot és gyönyörűen átaludta az éjszakát, mint ahogy azt oltásokkor szokta. Beszéltük is anno G-vel, még amikor ez elsőt kapta, hogy visszük minden héten, legalább mi is ki tudjuk magunkat pihenni picit :). (Most már erre azért nincs szükség, mert a nehézségek ellenére viszonylag rendben van az alvás-ébrenlét aránya.)

Királyi többes

Szerintem mindenki ismer legalább egy anyukát, aki folyton királyi többesben beszél a babájáról. Na, nekem is van egy ilyen ismerősöm. "Voltunk a doktor néninél" (ez még oké, mert ugye együtt voltak), "megvizsgált minket" (???), "jön a fogunk, nyűgösek vagyunk, fájt a pocink a cukkinitől" (!!!), stb, stb. Az ember néha visszakérdezne, hogy ugyanaz a foguk jön-e? És egyformán fáj mindkettőjüknek? És anyuka miért eszik cukkinit, ha nem bírja a gyomra?????

Más: Ma megkapta Manci a 4 hónapos oltásait (kis elmaradással, mert bizony ő már egy 5 hónapos nagylány). Egész jól viselte, csak egy kis nyöszörgés volt, de a java még úgyis ezután jön. Állítólag ettől az oltástól sok baba belázasodik. Majd meglátjuk... Megvolt a mázsálás is, amire már nagyon kíváncsi voltam: 68,5 cm és 6830 gramm a kiscsaj! Meg voltak vele elégedve. Felhúzta ülésbe a doktor néni, és hát bizony megtartotta magát a kisasszony (itthon eddig ilyet nem csinált még, biztosan produkálta magát). Pörög-forog is, azt mondták, hogy mozgásfejlődésben olyan, mint egy 6 hónapos. Szóval panaszra nincs ok! :) Még akkor sem, ha ma éjjel kétszer volt ébredés.

A gondolat teremtő ereje

Az elmúlt éjszaka nem tartozik a kedvencek közé. Igaz, csak egyszer volt felkelés, de akkor 3 ÓRA HOSSZÁRA. Utána is csak nagyon nehezen visszaalvás (a kedélyek nem alapállapotban való léte miatt a család felnőtt korú tagjai részéről).

Nem mostanában, de megfigyeltem, hogy néha, amikor eszembe jut valami, akár egy apróság, hogy pl. Manó milyen ügyes mostanában, hogy régen órákig fent voltunk éjszaka, és ilyen már szerencsére milyen régen fordult elő, akkor bumm. És nem ez az egyetlen. Most már az ilyen gondolatok után rögtön eszembe jut az is, hogy kösz szépen (magamnak), most akkor biztosan így fog történni. És amikor így is lesz, már meg sem lepődöm. De nem is örülök. Csak magamat szidom az éjszaka közepén, hogy minek kellett nekem ez eszembe jusson. Mondjuk ezt a mai éjszakát a megszokottnál (is) rosszabbul vettem, meg is érezhette Mancika (és G. is), lehet, hogy ezért is nem aludt vissza rendesen (kitalálta, hogy most játékidő van, és ezt elég morcosan fogadtam). És egyfolytában azt számolgattam, hogy ha most visszaalszik, akkor még ennyit meg ennyit alhatok. Maszat Visszanemalvó Manci pedig hősiesen állta a sarat.

Egy másik eset a közelmúltból, amikor leírtam, hogy milyen büszke vagyok, hogy Manó mostanában csak egyszer ébred éjszakánként, akkor a következő éjjel háromszor is sikerült felkelni. Grrr.

(Úgy látszik, az éjszakai felkelés témája egy vissza-visszatérő motívum nálam, nemhiába, nagyon-nagyon szeretek aludni...)
  
Utózönge: Ma barátoknál voltunk bográcsozni és mesélték, hogy éjjel az 1 éves kisfiuk Maszat Mancihoz hasonló dolgokat művelt. Őszintén szólva ezt megnyugtató volt hallanunk. Biztosan érezték, hogy közeleg a szuperhold. Vajon ma éjszaka újabb izgalmakra számíthatunk? :)

Kedvenc számom az 5

Hiába, a manóvárás alatt felugrott rám 20 (!!!) kiló. (Annyira nem is ugrott, derekasan megküzdöttem érte, hogy így legyen.) Ebből 15 anélkül lement, hogy bármit is tettem volna. De az a maradék 5! Na, az makacsul ragaszkodik hozzám. Nem mondhatom, hogy nem zavar ez a többlet, de fogyózni még nem szabad, nem is fogok, amíg belőlem táplálkozik a kisasszony. Ám nézzük a jó oldalait a dolognak (mert vannak): 

1. Ha esetleg vízközelben járok, nem kell külön úszógumit vinni... (Nem mintha eddig nagy szükség lett volna rá, csak elviekben...)
2. Lelkiismeret-furdalás nélkül tömhetem magam degeszre még egy ideig (FAGYI-SZEZON!!!). Bár amúgy sem vagyok egy önsanyargatós típus... 

Öööööö...ennyi...

Újdonság: Mostanában Mancika este 8 - fél 9-től reggel 8 - fél 9-ig alszik (itthon, és csakis itthon). És végre átállni látszik az éjjeli 2 felkelésről az 1-re, éljen! Egyelőre nem is kívánok olyat, hogy átaludja az egész éjszakát, mert az még annyira távolinak tűnik, hogy nem is tudom, valaha eljön-e az az idő... Már csak arra kellene rávezetni, hogy a kiságyában aludjon el. De ezzel még meg fogunk küzdeni, gyanítom.

Semmiség

Amikor egy kendővel végigsimítanak az arcán... Tud ezért valaki jobban lelkesedni egy kisbabánál?