Éber álom

Néhány hete tart, és meg sem szabad pisszenni mellette. Ezt főleg este nehéz kivitelezni, mert elég egy halk suttogás, egy lapozás a könyvben, egy ágynyikordulás, Maszat Manci már ébred is. (Mert ugye még egy szobában alszik velünk.) Ha este jóéjtpuszit szeretnénk neki adni, legtöbbször már arra megmoccan, amikor még csak közelítünk az arcocskája felé. Az olyasmit, hogy pl. orrfújás, már meg sem szabad kísérelni, tapasztalatból tudom, hogy arra bármikor felébred. Ha én csinálom. A babakocsiban képes a legnagyobb forgalomban, zajban (értsd: kamionok hajtanak el mellettünk) olyan jóízűeket aludni, hogy meg sem moccan, de ha kifújom az orrom! Nem tudom, biztosan nagyon idegesítően csinálom... De ez már a születésétől kezdve így van: Ha meghallja, abbahagy mindent és rám néz a nagy szemeivel feddőn, hogy "Anya, akkor ezt most miért is csináltad??? Nem jöttél még rá, hogy ez engem zavar? Jó lenne, ha ez lenne az utolsó." Erre én elnézést kérek tőle, megígérem, hogy legközelebb jobban odafigyelek, aztán szent a béke. 

No de eltértem a tárgytól. Szóval nem tudom, hogy meddig fog ez tartani, mármint hogy lábujjhegyen járkálunk körülötte, amikor alszik. Régen (kb. 4 hónapos koráig) simán nézhettünk vele egy szobában filmet - halkan persze -, erre most esélyünk sincs. G. bevezette a fülhallgatós filmnéző módszert (magának, mert én most tanulás címszóval eltiltottam magam a filmektől, de utána felezni kell a fülhallgató dugóit is, az meg megint nem olyan élvezetes). 

Egyesek (G.) már egyre gyakrabban teszik szóvá, hogy nem kellene-e már külön szobában aludnia, amivel egyet is értenék, ha Mancika jó alvó lenne. Csak így az a gondom, hogy - mivel bébiőrünk nincs és nem is szeretnénk -, félő, hogy nem tudok felkelni hozzá időben, amikor éhes éjszaka vagy megnyugtatásra van szüksége. Mert ha későn hallom meg, addigra jól felébreszti saját magát. De azért hamarosan ezen a variáción is el kell gondolkoznunk. Addig is, ha este belépünk a szobába, marad az egymással tátogva kommunikálás és a nyikorgós-recsegős ágyba való minél óvatosabb bebújás (ez nehéz, de nem lehetetlen). No de sebaj, kompromisszumokat tudni kell kötni, és legyen ez életünk legnagyobb problémája :).

Jut eszembe: tavaly ez a nap egy gyönyörű napsütéses szombatra esett... ;)