Gyerekek

Gyerekek

2014. július 21., hétfő

2014. július 20., vasárnap

Altatódalok

Kincsőt az első hónapokban meglehetősen nehéz volt elaltatni. Természetesen a kézben ringatás volt az, ami leginkább bevált. Ezeket az olykor elég hosszúra nyúló procedúrákat azzal könnyítettem meg, hogy nem állva, hanem a gimnasztikai óriáslabdánkat bevetve (végre használjuk is valamire... :)), azon rugózva ringattam álomba a kis hölgyet.

Természetesen mindehhez altatódal is dukált (naná, tőlem!). Mivel a szokásos dalocskák (Tente baba, stb.) túl rövidnek bizonyultak egy-egy altatáskor (vagy az altatás hosszúnak?), és legalább kismilliószor el kellett volna énekelnem, amíg álomba nem szenderül, valljuk be, dögunalmas lett volna így. Ezért hosszabb dalocskákat kerestem. A legjobban az Egyszer egy királyfi-t szerettem, mert ezt elég volt egyszer-kétszer (na jó, néha többször) eldalolni, (és még sztorija is van). Ha pedig már egy kis változatosságra vágytam, bevetettem az Erdő erdő erdő-t vagy az Által mennék én a Tiszán-t. Óhh, régi szép idők!

Kolossal más a helyzet. Ő könnyebben aludt el a kezdetektől fogva. Ha mégis egy kis ringatásra volt (van) szüksége, akkor elég volt a Megy a gőzös című remekbe szabott gyerekdal. Ha ez a négy sor mégsem lett volna elég, kiegészítettem az iszonyat béna aranyos "afrikai verzióval". Tudom, tudom, de bevált. :)

Amúgy nem lepődnék meg, ha a nagyfiam majd az óvodában vonatozás közben - miközben éneklik a Megy a gőzöst - egyszer csak fogná magát, ásítana egyet, szépen ledőlne a szőnyegre, és szundítana egyet...

2014. július 17., csütörtök

Tudni akarod? - avagy a végtelen párbeszédek kora

Hogyismondjam, egy újabb "korszak" köszöntött be Kincsőnél. Ez pedig nem más, mint a miért, pontosabban a "mét-korszak". Mindenre rákérdez, mindent tudni akar, de még akkor is miértezik, ha látszólag nem is érdekli már a válasz. Csak úgy, megszokásból.

Lássunk egy példát. A szobájában játszunk, ő ül az ágya mellett.
- Anya, ez mi?
- Az az ágy vége.
- Mét?
- Mert az tartja össze az ágyat. Ha nem lenne ott, szétesne.
- Mét?
- Mert az ágynak van eleje és vége, ami összetartja.
- Mét? 
- Hogy ne essen szét.
- Mét? (Pfff...)
- Hogy jót tudj benne aludni.
- Mét?
- Mert akkor kipihent vagy és jókedvű.
- Mét?
. Jajjj, miért, miért, azért, hogy legyen mit kérdezzél!

És az csak egy párbeszéd a napi kb. 50-ből. Szóval fel kell kötni a gatyát!

2014. július 15., kedd

Mostanság

A bizonyíték :)

A főszakács és a kiskukta

Kipróbálták... és... belefértek

Hova tetted a zoknimat?!

2014. július 3., csütörtök

Történt, hogy...

... családilag Makón jártunk a hétvégén. Autó hiányában (aksiproblémák) busszal. Mindannyian, plusz Saci mama jött velünk vissza, mert nálunk volt előtte pár napig. 

Indulás előtt előtt megbeszéltük, hogy csak egy kulcsot viszünk, elég az. Csak együtt jövünk haza. :)

Maga az utazás egész tűrhető volt, bár élvezetesnek azért nem mondanám, de nagyobb balhé nélkül megúsztuk. Gyalog csekély háromnegyed óra alatt kisétáltunk a buszmegállóba (Manci is szinte végig gyalog). A buszon Kincső mama ölében ücsörgött, Kolos az enyémben, G. pedig a csomagok uraként - és ülőhely hiányában - odébb álldogált. Szóval tényleg nem volt semmi vész. Megérkeztünk, G. tesójáéknál voltunk, ahol a kisasszonynak persze esze ágában nem volt délután aludni, így már 5 körül egyértelműen mutatkozni kezdtek a fáradtság jelei. (Ez nála rosszalkodásként mutatkozik meg.) Amikor elindultunk vissza a buszpályaudvarra, már szép kövér hisztiket produkált útközben, így nagyrészt kézben kellett cipelni, hogy haladjunk is valamennyit. Így is az utolsó pillanatra értünk ki. Ahogy viszont megmozdult a busz a fenekünk alatt, fogta magát és ülve kidőlt. Szerintem még ki sem kanyarodott a busz... Oké, nagyobbik "probléma" kipipálva, útközben vele nem lesz gond. A kicsi is egész jól elvolt kb. félútig, a babakocsiból szépen nézelődött, amikor elunta magát, kapott egy babapiskótát, és annak majszolásával töltötte a fennmaradó időt.

Node! Nehogymá' ilyen idillben teljen a visszaút! G. félút környékén elkezd kotorászni a zsebében. Kotor, kotor. Táskájában. Kotor.  Megkér, nézzek már szét magamnál, mert nem találja a kulcsot. (Ő zárta az ajtót, amikor eljöttünk.) Szétnézek, sehol, mondom, de nálad kell lennie, mert te zártál. Oké, de a te kulcsoddal, nem adtam oda neked? Nem. Akkor leraktam tesóméknál az ablakpárkányra. Bakk. Jó, akkor hívjuk fel őket, hogy ott van-e tényleg. Ott van tényleg. Öhmmm. Hál' Istennek G. sógora megmentett minket, utánunk hozta autóval, szóval hepiend. De nem is mi lennénk. :)