Gyerekek

Gyerekek

2012. október 30., kedd

Bababeszéd és babahangulatok

Maszat Manci újabb és újabb kifejezéseket sajátít el napról napra. Egyik kedvence mostanában a kukk/kukucs (néha kikk, esetenként kákk), to (= ott) a vau-vau, de van még régebbről a búúú (boci), az áp (=jelentése: háp, kacsa), a bááá (=beee, bari). Az anyát már régóta mondja, de hallottuk már az apát, a mamát és a tatát is. No és ami az egyik legelső volt, az nem más, mint a hammam - amit néha össze lehet téveszteni a mamával -, de teljesen mást jelent, nem hiszem, hogy nehéz lenne kitalálni, hogy egy haspók esetében mit  is :). Majd' elfelejtettem: a nem-nem is elég jól megy ám! Ja és igen, a halacskatátogás, bár az nem beszéd.  Van még néhány megfejtésre váró kifejes is, azokat inkább nem részletezem.

Más: A gyerekmegőrzőben, ahol Manó addig van, amíg én a suliban koptatom a padot (amúgy a szomszéd szobában), Manóról eddig csak szépet és jót hallottam. Úgy nevezték a megőrzős nénik, hogy "A Jó Baba", akivel eddig soha semmi gond nem volt. Úgy hívják, hogy "A Kis Barangolós", mert egész idő alatt bejárja a terepet töviről hegyire és felfedez. Mondtam is  nekik, hogy ne szaladjanak ennyire előre, meg amúgy is, nincs olyan, hogy "jó baba - rossz baba", legalábbis én nem hiszek ebben, főleg nem ilyen pici korban. Később már biztosan van jó gyerek - rossz gyerek valamilyen szinten (vagy inkább jól nevelt - neveletlen), de az sem ilyen fekete-fehér. Szóval szerintem minden baba jó. De természetesen mindenkinek a sajátja a legeslegjobb. Szóval tegnap mindenféle jóbabaságnak ellentmondott a kisasszony, és szinte az egész időt végigsírta (kivéve, amikor bementem hozzá), annyira, hogy a sírástól már kis piros pöttyök jöttek ki a homlokán. Mondták is, hogy de hát ez a lány nem szokott ilyen lenni... Aztán kiderült, hogy csak anyahiánya volt, délutánra már úgy viselkedett, mint akit kicseréltek. Hiába, nincs két egyforma napja egy felnőtt embernek sem :).

2012. október 27., szombat

Pudingos kiflik

Történt, hogy egyik nap egy barátnőmmel sétálgattunk, egy hogy-hogy nem, valahogy betévedtünk egy közeli híres (fogyókúrázóknak hírhedt) pékségbe. Itt bizony G. kedvencén, a pizzás csigán kívül egy csokipudingos kifli is belevándorolt a táskámba, majd a hasamba. Nos, azóta nem tudtam nyugodni, gyakran eszembe jutott ez a mennyei finomság.

Tegnap megérkezett hozzánk G. anyukája egy receptet lobogtatva a kezében, és ez nem volt más, mint a pudingos kifli receptje. (Nem, nem meséltem neki a csokipudingos kiflis élményemről.) A dolgok ilyetén együttállása (Ez biztos valami jel! :)) azt eredményezte, hogy ma kénytelen-kelletlen (ha-ha!) megsütöttem ezt a finomságot. 

 Ilyen lett:
Csoki- és vaníliapudingos kiflók, némelyik fahéjas cukorban meghempergetve - nyamm


2012. október 25., csütörtök

Alvósállat

Maszat Mancinak van egy jó barátja, akihez álmában mindig odabújik, alvás előtt pedig megnyugtatják jól rágcsálható fülei. Ő az ÁlomBARIngató (igen, egy bari). És ha már itt tartok, ejtek néhány szót Manó legújabb alvási szokásairól. 

Mostanság könnyű vele, azt mondhatom. Nem, még nem alszik el magától, de már rázni sem kell a kis popóját. A napközbeni módszerek egyike a cumisüveges ivás - ezáltal minimum 3 deci folyadék el is fogy, és a végére a Manó szépen kidől. A másik verzió a babakocsis, ez megy magától (nem úgy, mint a kocsi, azt mozgatni kell). Este pedig általában belealszik a vacsorájába (szintén cumisüveges megoldás). 

Nem is tudom, hogy említsem-e az éjszakákat. Na, rajta. Szóval. Úgy átlagban 3-ból 1 éjszakát gond nélkül végigalszik, bár mostanában a fogzás miatt ez ritkult, de ez az ismerősökkel összehasonlítva jó aránynak számít. A legújabb szokás, hogy hajnalban (5 - fél 6 körül) felébred, és nem hajlandó a saját ágyába visszafeküdni. Csak a miénkbe. Tudom, ajjaj... Nem szeretnénk odaszoktatni, de G. szerint ez lesz a vége. És ezt gyanítom én is. No de sebaj, még úgyis százszor változni fognak a dolgok alvásilag. Rossz megoldás pedig nincs.

2012. október 19., péntek

Orrszívó barátunk

Eljött ez a nap, jobban mondva éjszaka is. Felavatásra került az eddig a polcon, nyugodt semmittevésben lapuló porszívós orrszívó. Délután már eléggé folyt az orra Manócskának, sőt tüsszentett is néhányat és köhécselt is, de arra azért nem számítottam, hogy éjszaka arra ébred, hogy nem kap levegőt. Szóval megbizonyosodtunk, hogy jó találmány ez az orrszívó berendezés... (És szerencsére különösebb sírás sem volt a porszívó hangja miatt, pedig máskor mindig megijed. Lehet, hogy érezte, hogy jót akarunk neki. :)) Nagyon remélem, hogy csak egy kis nátha az egész, semmi komolyabb. A hosszú hétvégén ugyanis mennénk (vagy mentünk volna, nem is tudom még, hogy írjam) családlátogatni, de így még meglátjuk, mi lesz.

A járást gyönyörűen gyakorolja, kézben már egyáltalán nem akar lenni (csak ha valami olyat lát, ami onnan fentről megkaparintható), a babakocsiból is egyre gyakrabban kikívánkozik.

No és ami nem elhanyagolandó: több napos vajúdás után (szerencsére azért nem volt olyan vészes, mint az első), kibújt tegnap 3. fogacska is! :) 

Amúgy egy tündérmanó ez a gyerkőc, odavagyunk érte teljesen meg vissza, nem is tudom, hogy lehet-e még jobban, de mindig megtapasztalom, hogy lehet.

2012. október 4., csütörtök

Filmek és mérlegek

Valamelyik este olyan ideálisan alakult, mint már nem is emlékszem mikor. Történt ugyanis, hogy Manci 8-kor kidőlt, nekem pedig semmi egyéb halaszthatatlan-sürgős hajmosás/vasalás/mosogatás/egyéb dolgom nem akadt, sőt még különösebben fáradt sem voltam. Így hát G-vel úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet. És hosszú hónapok óta először sikerült végignézni egyet MEGSZAKÍTÁS NÉLKÜL. Tudom, apróság, de olyan jó volt! Kicsit mintha moziban éreztem volna magam. :) Az élményen emelt az is, hogy mellesleg a film sem volt rossz, sőt (Életrevalók).

Ma tölti egyébként Maszat Manci a 10. hónapját. Tegnap elvittem mázsálásra és mérésre: 75 cm a hölgy. A súlya a védőnőnél 8.700 gramm, a doktornéninél 8.400. Igazából a dokinénisnek hiszek, mert egyrészt eddig is azt figyeltem, másrészt a védőnőnél a felnőtt szobamérleg is 2 kilóval többet mér, mint bármelyik másik. (És persze ennek a mérlegnek az eredményét írják be a várandós kiskönyvbe, grrrrrr......)

2012. október 1., hétfő

Torok Gyula

Hétvégére  háromfős kis háztartásunk még egy taggal egészült ki, aki nem más, mint Torok Gyula, becenevén Torok Gyuszi. Az egész úgy kezdődött, hogy csütörtökön Manó megkapta az agyhártyagyulladás elleni oltás második adagját. A doktor néni mondta, hogy ettől nem gyakori a láz, de ha mégis, akkor kapjon kúpot vagy nurofent.

Délutánra már bágyadt volt a kismanó, estére pedig csúnyán belázasodott. Betudtuk ezt annak, hogy ez az eső oltás, amit anyatejes védelem hiányában kapott, másnapra kialussza. Persze. Lázasan ébredt - kúp -, aztán napközben semmi gond, csak egy kis étvágytalanság, estére megint láz - kúp. Másnap ugyanez. Amikor már vasárnap is lázasan ébredt, úgy voltunk vele, hogy ez már gyanús. Ennyi ideig nem normális dolog egy oltástól lázasnak lenni, akármi is van, hétfőn elvisszük az orvoshoz.  

Nappalra szépen lement megint, de aztán este jött a feketeleves! Igaz, láz már nem volt, de helyette minden más! Semmi nem volt jó. Nem evett, nem ivott, nem aludt, csak sírt és sírt. G. jött egy mentő(nek látszó)ötlettel: hűtött rágóka, hátha a foga jön. Ezzel elvolt a Manó egy negyed óráig, azt hittük, megvan a megoldás végre. De nem. Újrakezdődött a zokogás, és látszott, hogy szenved szegényke. 10 óra körül úgy döntöttünk, irány az ügyelet, nem állapot, hogy majd összeesik, olyan álmos, de valamiért mégsem tud aludni. (Persze a kocsiban kb. 3 másodperc kellett, és már aludt is. Itt megint elbizonytalanodtunk, hogy menjünk-e az ügyeletre vagy sem, de végül is úgy határoztunk, hogy jobb félni, mint megijedni. Inkább menjünk semmiségért, mint ne, ha baj van.) Jól is tettük, mert - mint már az előzményekből is látható -, Mancika egy kedves kis vírusos torokgyulladást hozott kis csapatunkba. Hogy a váróban szedte össze az oltáskor vagy amikor babafelügyeleten volt a többi gyerek között, már nem fog kiderülni. Mindenesetre már szépen jön kifele a betegségből a hölgyike, nem lázas, csak nyűgös és kis elesett (ez is éppen elég).