Igen, mint a címből is kiderült, Manócska megtette az első lépéseit a napokban. Kicsit túlzás még azért, hogy jár, de jó úton van afelé. Úgy történt, hogy az egyik pillanatban még nagyban tevékenykedett valamit, aztán a következőben pedig már láttam, hogy tipeg felém. Annyira meglepődtem, hogy amint megláttam ezt, nem hagytam, hogy menjen, ameddig tud, hanem rögtön felkaptam és összepuszilgattam meglepetésemben... :) Azóta is gyakorol a lány, bár azt lehet mondani, hogy eléggé biztonsági játékos, nem megy bele rázós helyzetekbe (hála az égnek). Egyelőre legalábbis. Eddig tizenakárhány lépés a rekordja, de még azért nem áll teljesen a helyzet magaslatán. Mindenesetre lassan tényleg kiscipőt kell húzni a tappancsaira.
No és nagylányosodás folyamatban ám! A helyzet az, hogy mindenféle különösebb gond és nyűg nélkül előbújt bizony a kettes számú fogacska is. :)
Uhh, hát igen. Belegondoltam, hogy hamarosan nem lesz már nekünk édibédi kisbabánk... Olyan gyorsan telik az idő! Még csak most született és nemsoká süthetem a szülinapi tortáját. Bár cserébe kapunk egy édibédi kisgyereket. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése