A hidegfront csúnyán rányomta a bélyegét az éjszakánkra. Éjjel vagy 5-6x felébredt szegény Manó, kétszer is magunk mellé vettem, mert csak a közelünkben volt hajlandó visszaaludni. Én persze így nem tudok aludni. Félek, nehogy ráfeküdjek álmomban (nem mintha nem jelezné szerintem, de akkor is), meg amúgy sem az igazi így, bármennyire finom babaillata is van... Szóval elmondhatom, hogy nem volt másfél óránál hosszabb alvásunk egyben.
Ma pedig olyan vagyok, mint egy kicsavart mosogatórongy. Ráadásul még az eső is esik, így bentragadunk a lakásban egész napra. Délutánra pedig így ki kellene találnom valamit, amivel lekötöm, mert 4-5 körül Manó már az ajtót szokta kaparni, mint egy kiskutya, hogy menjünk már. Ja, és hozza a sétálós táskáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése