Hétvégére háromfős kis háztartásunk még egy taggal egészült ki, aki nem más, mint Torok Gyula, becenevén Torok Gyuszi. Az egész úgy kezdődött, hogy csütörtökön Manó megkapta az agyhártyagyulladás elleni oltás második adagját. A doktor néni mondta, hogy ettől nem gyakori a láz, de ha mégis, akkor kapjon kúpot vagy nurofent.
Délutánra már bágyadt volt a kismanó, estére pedig csúnyán belázasodott. Betudtuk ezt annak, hogy ez az eső oltás, amit anyatejes védelem hiányában kapott, másnapra kialussza. Persze. Lázasan ébredt - kúp -, aztán napközben semmi gond, csak egy kis étvágytalanság, estére megint láz - kúp. Másnap ugyanez. Amikor már vasárnap is lázasan ébredt, úgy voltunk vele, hogy ez már gyanús. Ennyi ideig nem normális dolog egy oltástól lázasnak lenni, akármi is van, hétfőn elvisszük az orvoshoz.
Nappalra szépen lement megint, de aztán este jött a feketeleves! Igaz, láz már nem volt, de helyette minden más! Semmi nem volt jó. Nem evett, nem ivott, nem aludt, csak sírt és sírt. G. jött egy mentő(nek látszó)ötlettel: hűtött rágóka, hátha a foga jön. Ezzel elvolt a Manó egy negyed óráig, azt hittük, megvan a megoldás végre. De nem. Újrakezdődött a zokogás, és látszott, hogy szenved szegényke. 10 óra körül úgy döntöttünk, irány az ügyelet, nem állapot, hogy majd összeesik, olyan álmos, de valamiért mégsem tud aludni. (Persze a kocsiban kb. 3 másodperc kellett, és már aludt is. Itt megint elbizonytalanodtunk, hogy menjünk-e az ügyeletre vagy sem, de végül is úgy határoztunk, hogy jobb félni, mint megijedni. Inkább menjünk semmiségért, mint ne, ha baj van.) Jól is tettük, mert - mint már az előzményekből is látható -, Mancika egy kedves kis vírusos torokgyulladást hozott kis csapatunkba. Hogy a váróban szedte össze az oltáskor vagy amikor babafelügyeleten volt a többi gyerek között, már nem fog kiderülni. Mindenesetre már szépen jön kifele a betegségből a hölgyike, nem lázas, csak nyűgös és kis elesett (ez is éppen elég).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése