A gondolat teremtő ereje

Az elmúlt éjszaka nem tartozik a kedvencek közé. Igaz, csak egyszer volt felkelés, de akkor 3 ÓRA HOSSZÁRA. Utána is csak nagyon nehezen visszaalvás (a kedélyek nem alapállapotban való léte miatt a család felnőtt korú tagjai részéről).

Nem mostanában, de megfigyeltem, hogy néha, amikor eszembe jut valami, akár egy apróság, hogy pl. Manó milyen ügyes mostanában, hogy régen órákig fent voltunk éjszaka, és ilyen már szerencsére milyen régen fordult elő, akkor bumm. És nem ez az egyetlen. Most már az ilyen gondolatok után rögtön eszembe jut az is, hogy kösz szépen (magamnak), most akkor biztosan így fog történni. És amikor így is lesz, már meg sem lepődöm. De nem is örülök. Csak magamat szidom az éjszaka közepén, hogy minek kellett nekem ez eszembe jusson. Mondjuk ezt a mai éjszakát a megszokottnál (is) rosszabbul vettem, meg is érezhette Mancika (és G. is), lehet, hogy ezért is nem aludt vissza rendesen (kitalálta, hogy most játékidő van, és ezt elég morcosan fogadtam). És egyfolytában azt számolgattam, hogy ha most visszaalszik, akkor még ennyit meg ennyit alhatok. Maszat Visszanemalvó Manci pedig hősiesen állta a sarat.

Egy másik eset a közelmúltból, amikor leírtam, hogy milyen büszke vagyok, hogy Manó mostanában csak egyszer ébred éjszakánként, akkor a következő éjjel háromszor is sikerült felkelni. Grrr.

(Úgy látszik, az éjszakai felkelés témája egy vissza-visszatérő motívum nálam, nemhiába, nagyon-nagyon szeretek aludni...)
  
Utózönge: Ma barátoknál voltunk bográcsozni és mesélték, hogy éjjel az 1 éves kisfiuk Maszat Mancihoz hasonló dolgokat művelt. Őszintén szólva ezt megnyugtató volt hallanunk. Biztosan érezték, hogy közeleg a szuperhold. Vajon ma éjszaka újabb izgalmakra számíthatunk? :)