Maszat Manci soha életében nem volt cumis. Kisbaba korában, amikor olyan sokat sírt, néha megpróbálkoztunk vele, hátha lenyugszik, de nagy ívben köpte ki a szájából. Most azonban - kétéves nagy ló korára - változott a helyzet. A bölcsiben ugyanis nagyon (meglepően!) sok korabeli kisgyerek cumizik. Addig nem is volt itthon semmi gond, amíg a kisasszony meg nem látta a babavárós promóciós csomagban a promóciós cumit. Cumikám! - kiáltott fel, és kiabálta egészen addig, amíg meg nem kapta a babakorában bepróbáltat. Néhány napig szinte ki sem esett a szájából, de aztán tisztáztuk a szabályokat, miszerint:
1. Nem cumizhat, ha vendég van nálunk.
2. Nem cumizhat elalváskor.
3. Nem cumizhat vécézés közben.
4. Nem cumizhat fürdés közben.
5. Nem cumizhat beszéd közben (nem is értjük, mit mond).
6. Nem cumizhat a lakáson kívül.
Ezeket szépen be is tartja. Arra is rájöttünk, hogy minél inkább tiltjuk tőle, annál jobban akarja. (Észérvekkel még nem megyünk sokra...) Így pedig van, hogy egész napra el is felejti. Most már végre mintha kezdene is kikopni a dolog, úgy tűnik, halványul az újdonság varázsa...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése