Anya, a művész

Várépítés közben Kincső megakad, sehogy sem sikerül a kaput megcsinálnia. Na, mondom, kezembe veszem a dolgot, lássuk, mit tudok segíteni. Lám-lám, pár perc alatt összeeszkábáltam valamit, amiért akkora bókot kaptam, mint még soha (ebben a kategóriában):

- Anya, nem tudtam, hogy ilyen MŰVÉSZ vagy!

Khmmmm. Eddig én sem.

Családunk Kincső szemével

Ezek vagyunk mi :)

Képek

Krumplipüré-nyalakodás

Testvérek

Ovis leskelődésem (a hozzáfűzött történet: "Behozták a beteget a rendőrségre (!!!), és a rendőr gyógyító mesét olvasott neki...")

Déditata

Az az ember, akinél tisztábbat, jobbat nem ismertem soha, most elment. Együtt van már az angyalokkal...

Miről álmodik a lány?

Éjjel átköltözött közénk Kincső. Álmában egyszer csak megszólal:

- Szeretem a szilvásgombócot!

És ennyi, alszik tovább. De hogy ezt honnan? Mert hogy itthon már hónapok óta nem evett szilvásgombócot, de még az oviban sem... Na, asszem, jövő héten csinálok, ha már ilyen módját választotta a célozgatásnak...

Szókincs

No lássuk, miket beszél ez a kis 17 hónapos:

Legfőbb szó az ányá/ájá (=anya), kizárólag felszólító módban és napjában minimum 1500-szor.

Pá (=apa), gyakran összetévesztendő a bá (=bácsi)-val.

Né/néni (=néni), kaka (vajon mi?), baba, ia (=szia), ka (=kuka), pa (=lámpa), tó (=ajtó), stb. a teljesség igénye nélkül, mert már szinte mindent megnevez, csak egyelőre egy-egy szótaggal. :)

Amit viszont következetesen szépen, érthetően kimond, az a karika szó. Na jó, a kardigán-t is ugyanígy ejti...

Amúgy már tejfogainak fele kint kukucskál, azaz nem kevesebb, mint 10 foggal büszkélkedhet a kissrác!

Egy kis tavasz, és máris a játszótéren találtuk magunkat