Gyönyörű kis farsangi nyuszikánk

Ha ezt Nyuszi Gyuszi hallaná!

Maszat Manci az utóbbi napokban egy új dalocskát szokott énekelgetni, amit a bölcsiben tanult. Gyanús volt nekem, hogy valami nem stimmel a szöveget illetően, és a végére jártam a dolognak.

Megtaláltam az eredeti dalt:

 

És az eredeti szöveget:

Nyuszi Gyuszi fekszik árokban,
Bojtos, hosszú füle van,
Kicsi piros szeme van.
Idenéz, odanéz, szétpislant.

És íme a Maszat Manci-féle átirata:

Nyuszi fekszik árokban

Hosszú piros szeme van

Ide nézz, oda nézz szép kislány.

Kreatív. :)

Hétvége

Héééé! Felébredtem! Vegyetek már észreeeeeee!!!

Nahhhh. Végre.

Az új hobbi

Bemutató: természetesen a nagylány is meg tudja csinálni

Zombianyu reggele

04.25

Motoszkálás hangjai a kiságy felől. Balsejtelem. Két órával ezelőtt volt kajcsi, valószínűleg nem az éhség miatt van a zaj. Magunk közé veszem, hátha. Persze. Grrrr... Ezt már az utóbbi egy hét minden egyes reggelén megpróbáltam, hiába. Na, mondjuk ennyire brutálisan korai ébredés még nem is volt.

04.30-05.00

Visszaaltatni próbálás - nem sok sikerrel.

05.00-05-30

Játékokkal való kísérletezés hasonló eredménnyel.

05.30

Nyafi kezdődik. Szoptatás. Belealudt! Hurrá! Spuri az ágyba, hátha még sikerül fél óra szundit pótolni. Hkrrrrrrrrr.....

05.45

Apró lábak közeledése a sötétben. A Nagy. Bebújik közénk. Kakajóóóót kéjek! Jó, kicsim, hozom... (Grrrr....) Még mindig bízom. Kakaó kész, iszik. Egy percig. Menjünk ááááááát! Átmegyünk. Bekapcsolom a tévét, összebújunk, próbálom még kicsit csukva tartani a szememet. Kakaó elfogy. Anyaaaaaaa! Menjünk játszani a szobámba!

És elkezdődött a mai nap. 

Picit a Piciről

Hihetetlen, de a mi kis bébibogyónk tegnap 5 hónapos lett! Néha annyira szeretném megállítani az időt, máskor viszont gyorsítanám, mert arra várok, hogy meglássam, milyen kis cserebogár válik belőle. Kíváncsi vagyok, hogy fog formálódni, ügyesedni, okosodni... De addig is ki kell élvezni azt, ami most van, mert soha többé nem jön vissza! (Pff, micsoda közhelyeket puffogtatok.)

Most már megtanult oda-vissza forogni, a hátról hasra ment már egy ideje, most már a hasról vissza is (persze, mivel utál hason lenni a kis tökmag, dúrja is rögtön vissza magát, ha a pocakjára keveredik). És nem is azt csinálja, hogy pocakon fekve szépen elnézelődik, nem ám. Tolja fel a kis popóját, hogy előre jusson, persze ez még nem igazán megy, olyankor meg bosszankodik. Valahogy így: 

Mostanában a szőnyegen szokott lenni, nagyon jól elvan, mert a játszószőnyegre ráunt az utóbbi időben, a szőnyegen meg keményebb a talaj, jobban tud izegni-mozogni, a kilátás is jobb, és nem mellesleg innen nem pottyanhat le. Most már ezzel a veszéllyel is számolnunk kell bizony. A földön egyelőre pedig csak akkor kell elővigyázatosnak lennünk, amikor Szélvihar Kisasszony is itthon van :).

A hozzátáplálással szeretném kivárni a hathónapos kort, de néha komolyan megesik rajta a szívünk, mert szinte kinézi az  ember kezéből, amit eszik. Látszik rajta, hogy annyira kíváncsi már az új ízekre! Egy-két dolgot már megnyalinttattunk vele, és egyáltalán nem volt ellenére, sőt! :)

És: már lehet vágni a centit, és jön a tavasz, juhhhhúúúú!!!

Bölcsis fotózás :)

Elvitte a cica

MM kapott egy csokit a nagyapjától, de szófogadatlan kislány lévén (nem akart aludni) eltettük előle (elvitte a cica). Másnap meg akartam kínálni egy kockával, meglátta a csokit, és a következő gondolatmenetet folytatta le:

- Hű! Visszahozta a cica! Aludtam. Nem aludtam - nem visszahozta.

Érthető, nem? :)