Szokások rabja

Mivel a húsvétot és az azt követő hetet először az én, majd G. (a férjem a továbbiakban) családjánál töltöttük, nem kis zavart okoztunk ezzel Maszatmanci lelkivilágában, ugyanis – amire az eddigi röpke 4 hónapja alatt még nem volt példa -, nem aludtunk otthon. (Na jó, volt már arra is példa, hogy otthon voltunk, mégsem aludtunk, de az más tészta…) Szóval. Mindkét helyre jutott 1-1 kiadós hiszti, az elsőn volt szerencsém nem jelen lenni (bár anyukám azt mondta, hogy nem sokon múlott, hogy nem hívtak haza), ugyanis kimenőt kaptunk, hogy kicsit találkozzak a régi barátnőkkel. Szóval erről nem is tudok mit írni, a második viszont! Úgy történt, hogy délután családi vacsorán voltunk egy étteremben, ami kicsit elhúzódott, a végére már mutatkoztak a hiszti (= fáradtság) első jelei. Mivel altatásidőben értünk haza, ezért sunyi módon úgy döntöttünk, hogy - hmm - ma kihagyjuk a babafürdetést és az előtte lévő babamasszázst (igen, babamasszázst, van itt mindenféle kényeztetés kérem szépen), és rögtön hálózsákba raktam Manókát, így kapta meg az esti tejecskéjét (Na, ez is megérne egy misét, majd egyszer talán részletezem.). De amit mi ezután kaptunk, abban nem volt köszönet! Az a keserves jajveszékelés! És egyszerűen nem jöttünk rá, hogy mi a baja, pedig már elég jók vagyunk ebben (volt alkalmunk gyakorolni :)). A "nézőközönség" minden tagja annyifélét mondott, ahányan voltak: 

1. G. : biztos fejgörcse van

2. Anyósom: biztos fáj a hasa

3. Én: biztos túlpörgött a fáradtságtól, és amúgy is, az új környezet, meg a frontok, blablabla...

Már nem nagyon tudtunk gondolkozni (annyira sírt szegényke), de egyszer csak hirtelen beugrott egy ötlet (atyaég, fogalmam nincs, miért csak ekkor, tényleg): a PELENKA! Nézzünk meg a pelenkát! Kinyitottam a hálózsákot, a body-t vagy mit (ennek a megnevezése sem megy még mindig, arra a kis alulbegombolós vékony, ruha alá való valamire gondolok), letépőzárazom a pelenkát, ééééééééés: CSEND. VÉGRE. Vége. Abbahagyta. Vigyor. Jujj de jó, tiszta pelus, body (?), hálózsák fel. Zokogás. Újra. Szívettépően. Atyaúristen, mi lehet a baja??? Ekkor már kezdett oszlani a köd. Nosza, újra le mindent, de meztelenre ám! És elkezdtem a masszázst. Ezután már nem volt megállás, szépen le is fürdettük annak rendje és módja szerint, csak egy kis fáziskéséssel. Ezek után, bár még volt egy kis, az előzőből visszamaradt pityergés, végre békésen elaludt a drága.

Tanulság: Még egy kisbaba előtt se sunyizz el semmit, mert nem hülye ő, csak kicsi!

Ja, és soha többet nem hagyjuk ki az esti rituálét, akármennyire is meg vagyunk csúszva időben! :)