Igen, az egyik szemem sír, a másik pedig nevet: Maszat Manci bölcsibe jár. Ma volt a beszoktatás első napja. Nem igazán hagyott engem felügyelet nélkül a kisasszony! Folyamatosan szemmel (kézzel) voltam tartva, nehogy megszökjek. (A sulis megőrző miatt volt ez a tapasztalata.) De szép lassan remélem, megszokja majd. Az étvágya viszont olyan volt, hogy meg is lepődtem! (Itthon napok óta alig eszik 1-2 falatnál többet.)
Nekem pedig egyre nagyobb a pocakom, már eljutottam odáig, hogy kezdem várni a végét. Az éjszakai óránkénti felkelések nem tetszenek túlzottan, és mindemellett nem egy egyszerű tornamutatványt vágok le 1-1 ágyról való felálláskor... De október eleje még messze van! Nem bánnám, ha szeptember 2. felében megszületne Tesóbaba (akinek nem mellesleg megvan a neve is már).
Manóbébi pedig eközben dumál, dumál és dumál, egész nap be nem áll a lepénylesője. Aktuális favorit, hogy mindenre rákérdez: Mijaz? Micsinál? Hóóvan? És persze kommentál mindent, történjen bármi. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése