Helyzetjelentés

Napok óta mit nem adnék egy (két-három...) szelet kókusztekercsért! Jó sok vajas krémmel... Hmmm... És egyszerűen nem jutok hozzá. Jártomban keltemben 2 cukrászda mellett is elmentem, persze egyikben sem volt, máskor persze alapdarab, mindig van mindenhol, kivéve most. Murphy.

Ma voltam az utolsó látogatáson a központi terhesgondozóban (ilyen is persze csak itt van, máshol miért tudják megoldani egy védőnővel, itt Szegeden miért kell párhuzamosan kettőhöz is járni???). Megnézték UH-n a babót is, mondta a doki, hogy nem lesz kicsi a bébi!  Ezt sejtettem... Amúgy mindent rendben talált, hanyattfekve pózolt az uraság. :)

Kezd már nyugtalanítani, hogy még semmiféle kórházi csomagot nem pakoltam össze, sőt lassan az új jövevény kisruháit is el kellene kezdeni kimosni, rendezgetni. Pedig ez már a 36. hét ám! Na, majd talán a hétvégén...

Reggeli párbeszéd

MM: Dóga van.

Én: Kinek van dolga?

MM: Kincsőnek. (Így, ragozva ám)

Én: És milyen dolga van Kincsőnek?

MM: Játszani. Biza!

:)

És elkezdődött...

Igen, az egyik szemem sír, a másik pedig nevet: Maszat Manci bölcsibe jár. Ma volt a beszoktatás első napja. Nem igazán hagyott engem felügyelet nélkül a kisasszony! Folyamatosan szemmel (kézzel) voltam tartva, nehogy megszökjek. (A sulis megőrző miatt volt ez a tapasztalata.) De szép lassan remélem, megszokja majd. Az étvágya viszont olyan volt, hogy meg is lepődtem! (Itthon napok óta alig eszik 1-2 falatnál többet.)

Nekem pedig egyre nagyobb a pocakom, már eljutottam odáig, hogy kezdem várni a végét. Az éjszakai óránkénti felkelések nem tetszenek túlzottan, és mindemellett nem egy egyszerű tornamutatványt vágok le 1-1 ágyról való felálláskor... De október eleje még messze van! Nem bánnám, ha szeptember 2. felében megszületne Tesóbaba (akinek nem mellesleg megvan a neve is már).

Manóbébi pedig eközben dumál, dumál és dumál, egész nap be nem áll a lepénylesője. Aktuális favorit, hogy mindenre rákérdez: Mijaz? Micsinál? Hóóvan? És persze kommentál mindent, történjen bármi. :)

Kánikulavég-várás

Hihetetlen, hogy mennyire várom már, hogy vége legyen ennek az iszonyatos kánikulának! Állítólag még 1-2 nap, de ez a kb. 2-3 hete tartó állandó hőség kicsit kimerítő. Még normál esetben is, nemhogy nagy pocakkal. (Jut eszembe, vannak, akik szerint G. a végén már talicskával fog tolni, akkora lesz... Hmmm...) Soha nem voltam egy izzadós fajta, de most éjjel-nappal patakokban ömlik rólam a víz... :( Hála az égnek ma és holnap itt van nálunk G. anyukája, kicsit tudok itthon hűsölni...

Na és ha már pocakméret, akkor legyen szó pocakformáról is! Állítólag (sokan mondják, sőt szerintem is) teljesen más az alakja hasamnak, mint Mancikánál. Ezelőtt nem hittem ezekben a mendemondákban, de tényleg van abban valami, hogy lánnyal széles, fiúval hegyes a pocak. Persze biztos vannak kivételek, de nálam bejött.

Bili

A bili-téma már régen volt napirenden. Úgy állunk most, hogy - jó idő lévén - sokat (szinte egész nap, amikor itthon vagyunk) pucérkodik Maszatka, és ha dolog van, magától - Bijiiiii, Bijiiiii! felkiáltással - rohan a bilihez, és megoldja a problémáját. Ha végez, akkor pedig nyugtázza, hogy "pisi" vagy éppen a másik. Ha rajta van a pelenka, akkor még pisinél általában nem szól, nagydolognál pedig általában igen. 

Most azon ügyeskedem, hogy bugyit adok rá napközben, csak még nem mindig jut eszébe, hiába mondom neki, hogy le kell húzni, gyakran bugyistól ül rá a bilire. De hogy milyen büszke tud lenni magára! Főleg amikor vendégek vannak nálunk, az alkotás után hozza a kis alkalmatosságát a kezében, és mutatja mindenkinek a művét... Gondolom, a közönség nagy örömére. :)

Balatoni képek

Hiába, szereti... (alkoholmentes) :)

Csónakázni jó buli!

Eperke nagy munkában

10 tipp balatoni nyaraláshoz egy kicsivel és egy icipicivel, aki még a pocakban lakik

Hogy milyen is ez? Összegyűjtöttem néhány dolgot és tippet, ami engem személy szerint érintett ebben a helyzetben, így a harmadik trimeszterben járva...

1. Egy 11 kilós másfél éves emelgetése egyre nehezebb faladatnak kezd bizonyulni (nekem nem hagyják, hogy emelgessem, ezért kezdek elszokni tőle).

2. Az utána való rohangálás pedig még kevésbé megy. Komolyan, lassan úgy néz ki, hogy sétálgatva gyorsabban halad, mint én...

3. Nem szabad arra számítani, hogy a gyermek majd a strandon alszik egy jót alvásidőben. Ki van zárva! Maszat Mancinak a Balatonon eltöltött 4 nap alatt egyszer sem jutott eszébe pihenni egyet napközben, szülei nagy örömére. (Pedig G. olyan alvókuckót rendezett be neki, hogy én már attól elálmosodtam, ha ránéztem.)

4. Könyvet nem kell vinni. Totál felesleges. Kezdő kisgyermekes szülőként túl naiv voltam, mivel hittem, hogy lesz egy kis pihi délután, így majd én is olvashatok a hónapok óta elolvasásra váró könyveimből néhány oldalt. Ha-ha.

5. Magánélet? Házastársi beszélgetés? Ezt is el lehet felejteni. Az egész napos rohangálás és összpontosítás arra, hogy Manó éppen miben sántikál, a nap végére szépen leszívja az energiánkat. (Nem beszélve arról, hogy a szállásunk annyira kicsi volt, hogy a kisasszony utazóágya épphogy befért a mi ágyunk mellé, a táskáinkból kipakolni sem tudtunk, azokon keresztül bukdácsoltunk a luxusszállodának nem nevezhető összvissz kb. 15 négyzetméteres szoba-konyha-mosdóban.)

6. Az éjszakai minimum 3 mosdóba járásról ne is beszéljek! (Már felkászálódni az ágyról is kezd külön mulatság lenni...) Bár ez nem csak a Balatonra jellemző.

7. De hogy kicsit pozitív is legyek: Kitűnő ötletnek bizonyult a homokozó! Ott aztán volt, hogy akár egy órát is elbabrált egy ültő helyében a lányka, addig a pihenésre vágyó szülők kicsit relaxálhattak. Sőt, egyes apukák (pl. G.) kiélhették kreatív homokvárépítős és lábelásós ösztöneiket is.

8. Labdamániás babáknak a labda a strandon (is) KÖTELEZŐ. Ha nincs, az megkeserítheti az ottlétet. Ha van, órákig el lehet vele viháncolni, kergetőzni... Esetünkben G-nek. (Próbáltam pedig én is, de velem nem élvezte annyira. Nem igazán voltam fürge, no.)

9. A felfújható babacsónak is nyerő választásnak bizonyult - a belebújós úszógumival ellentétben. Abban ülve aztán lehet élvezni a vizet!

10. És végül: Rákoncentrálni a pocakban lakó kis lényre? Áhh, felejtsük el, esélytelen! Esetleg oda- vagy visszaúton az autóban, amikor az örökmozgó kidől egy kis időre...