Történt, hogy...

... családilag Makón jártunk a hétvégén. Autó hiányában (aksiproblémák) busszal. Mindannyian, plusz Saci mama jött velünk vissza, mert nálunk volt előtte pár napig. 

Indulás előtt előtt megbeszéltük, hogy csak egy kulcsot viszünk, elég az. Csak együtt jövünk haza. :)

Maga az utazás egész tűrhető volt, bár élvezetesnek azért nem mondanám, de nagyobb balhé nélkül megúsztuk. Gyalog csekély háromnegyed óra alatt kisétáltunk a buszmegállóba (Manci is szinte végig gyalog). A buszon Kincső mama ölében ücsörgött, Kolos az enyémben, G. pedig a csomagok uraként - és ülőhely hiányában - odébb álldogált. Szóval tényleg nem volt semmi vész. Megérkeztünk, G. tesójáéknál voltunk, ahol a kisasszonynak persze esze ágában nem volt délután aludni, így már 5 körül egyértelműen mutatkozni kezdtek a fáradtság jelei. (Ez nála rosszalkodásként mutatkozik meg.) Amikor elindultunk vissza a buszpályaudvarra, már szép kövér hisztiket produkált útközben, így nagyrészt kézben kellett cipelni, hogy haladjunk is valamennyit. Így is az utolsó pillanatra értünk ki. Ahogy viszont megmozdult a busz a fenekünk alatt, fogta magát és ülve kidőlt. Szerintem még ki sem kanyarodott a busz... Oké, nagyobbik "probléma" kipipálva, útközben vele nem lesz gond. A kicsi is egész jól elvolt kb. félútig, a babakocsiból szépen nézelődött, amikor elunta magát, kapott egy babapiskótát, és annak majszolásával töltötte a fennmaradó időt.

Node! Nehogymá' ilyen idillben teljen a visszaút! G. félút környékén elkezd kotorászni a zsebében. Kotor, kotor. Táskájában. Kotor.  Megkér, nézzek már szét magamnál, mert nem találja a kulcsot. (Ő zárta az ajtót, amikor eljöttünk.) Szétnézek, sehol, mondom, de nálad kell lennie, mert te zártál. Oké, de a te kulcsoddal, nem adtam oda neked? Nem. Akkor leraktam tesóméknál az ablakpárkányra. Bakk. Jó, akkor hívjuk fel őket, hogy ott van-e tényleg. Ott van tényleg. Öhmmm. Hál' Istennek G. sógora megmentett minket, utánunk hozta autóval, szóval hepiend. De nem is mi lennénk. :)

Rövid hír

Éééééééééééssssss tádámmmmmmm! Ma reggelre virradóra előbújt az első fog!

'Jómóka'

Pocsolyázás

Mondom én, hogy muzikális! :)

Mit mond a kígyó?

- Kincső, mit mond a kígyó?
- Kígysssssssssssssssssszzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz.

:)

Friss

Ilyen mázlit, a legszebb időben lerobbanni! Kezdte Kincső - ő már jól van, jöttem én, majd most a Kicsi van benne nyakig. Mondanom sem kell, hogy már néhány napja nem sok alvás van éjszakánként, így nappal zombiként keringélek a lakásban. Kb. 5 évente sikerül nekem is ilyen szinten beleesnem egy megfázásba, most ráadásul 3 napig hangom sem volt. Na de azt hiszem, már jövök kifele a gödörből, s lassan Kolos úr is. Most a köhögős fázisban van, szegényke mindig felköhögi magát az alvásból. Kaptunk a doktornénitől egy inhalátort, azt használgatnám neki, ha hagyná. Ez tehát a pillanatnyi egészségügyi helyzet kicsiny családunk részéről.

Egyébként más téren minden oké. Kincső bébit felvették az oviba, szeptembertől bizony lesz egy Manócska csoportos, cserepesvirág jelű kislányunk! (Sajna tök béna jelek közül lehetett választani, pedig nagyon gyúrtam a cseresznyére...):)

Koller mazsola pedig ügyesen mászik egy ideje (igen, előre végre), álldogál, ahol-amikor csak tud, és persze vigyorog mindenkire. Már egész ügyesen integet és tapsol. Tegnap az orvosnál meg is mérték, kereken 9 kilós és 71 centis. Kincső 1 évesen volt ilyen súlyban, hihi. :) Fogacskák persze még mindig sehol. Az étvágya hihetetlenül jó, szerintem még a cipőtalpat is megenné, ha lehetne. De komolyan, nem volt még olyan étel, amit nem evett volna meg (a kölesgolyót leszámítva, de ez egy elvetélt próbálkozás volt tőlem, nem is csodálkozom, hogy ez a fűrészpor ízű izé nem jött be neki). Nem egy hisztis baba, de a kajáért nagyon határozottan tud küzdeni. Főleg az olyan ételért, amit mi eszünk. Azért a cicifüggőség még megvan, ehhez a rituáléjához nagyon ragaszkodik a fiatalember. Reggel, napközben elvétve egyszer-kétszer, este, no meg éjszaka. Szóval szinte egész nap a rendelkezésére kell állnom. :)

Kincső viszont, öccsével ellentétben elég hadilábon áll mostanság az evéssel. Mondhatni, a Válogatás Nagymesterévé nőtte ki magát.

Szökőkút