Én: Szeretlek. Nagyon.
Kincső: Én is szeretlek. Én még nagyon. Én a világon a legszebben!
:)))
Hogy ki is az a Maszat Manci? Ő a mi (általában) tündéri kisbabánk. A vele és velünk megesett - vicces és kevésbé vicces - kalandokról szól ez a blog. Meg egyebekről. Menet közben alakul. :) Alakulgat, alakulgat, azóta újabb kis lakóval bővült a család, róla is szólnak már rövid szösszeneteim...
Gyerekek
2014. november 15., szombat
2014. november 12., szerda
November
2014. november 10., hétfő
Vesszőparipám: az alvás
Alaptétel, hogy az ALVÁS szent dolog. A gyerek alvása pedig mind közül a legszentebb. Legfontosabb szabályok: Alvó gyereket nem ébresztünk fel. Álmos gyereket lefektetünk. Ha a gyerek alszik, nem zajongunk, nem kockáztatunk. El nem aludt alvás durván visszaüt. Kihagyása főbenjáró felelőtlenség. Amennyiben nem megoldható (vendégség, stb.), számoljunk a következményekkel.
Továbbá: Éjjel sokszor és/vagy reggel korán felébresztett, magát ki nem pihent anya nyűgös, ingerült. Bármily fáradtan is ébred egy anya, ha a gyerekek délutáni alvása megvalósul, megtáltosodik, energiaraktára feltöltődik. Ennyi mára.
2014. november 6., csütörtök
A Főnök
Esti beszélgetés elalvás előtt:
Én: Nemsokára Apa elmegy néhány napra iskolába...
Kincső: Miért?
Én: Tanulni.
K: Mit tanul?
Én: A munkájával kapcsolatos dolgokat.
K: Ki mondta apának, hogy menjen el iskolába?
Én: A főnöke.
K: Anya, Te mondtad neki?
(Nem, a munkahelyi főnöke) :)))))))))
Én: Nemsokára Apa elmegy néhány napra iskolába...
Kincső: Miért?
Én: Tanulni.
K: Mit tanul?
Én: A munkájával kapcsolatos dolgokat.
K: Ki mondta apának, hogy menjen el iskolába?
Én: A főnöke.
K: Anya, Te mondtad neki?
(Nem, a munkahelyi főnöke) :)))))))))
2014. november 4., kedd
2014. november 1., szombat
Apa bezsong
A gyerekeknek volt egy doboz színes építőkockája. G. gyakran szóvá is tette, hogy keveselli ezt a mennyiséget, szerezni kéne még hozzá, mert ennyivel nem sok mindent lehet kezdeni. Tény, hogy nem is kezdtek vele sok mindent. Node! Történt, hogy a héten szuper áron hirdették az egyik boltban az említett kockákat. Nosza, rajta, vegyünk akkor még egy vödörrel! Na, ebből lett kettő. Otthon aztán kiderült, hogy nem sok érdemi változás történt valójában, még kéne (G.). Este fogta is magát a két nagy várépítő (Kincső és G.), és elindult egy újabb kockabeszerző-körútra. Sikeresen vissza is tértek újabb két vödörrel. Egész jól eljátszogattak vele - másnapig. Amikor aztán kiderült (G.), hogy bizony még mindig nem elég (Heeee???). Újra nyakukba vették a várost, majd... üres kézzel hazatértek: a pénztárca itthon maradt. Ismét el - ismét vissza - újabb két vödör. Van egy olyan gyanúm, hogy mi vásároltuk fel Szeged akciós építőkockáinak a 90%-át...
De ami a lényeg: Azóta G. épített már várat (templomrésszel, meg minden extrával), kisboltot, farmot, istállót, házat, és még ki tudja, mik fognak kikerülni a keze alól, mert bizony: Apa bezsongott.
2014. október 19., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



