Idő híján csak képek

Homokozózás

Cukikáim

Egyformánalvók

A mi hősünk, avagy kinek a gyereke üvölt a cirkuszban?

Múlt héten történt. Anyukám szólt, hogy az egyik kolléganője nyert jegyeket az éppen itt sátorozó cirkuszba. Nosza rajta, utolsó utáni pillanatban sikerült is megszerezni a belépőket, Kincső már alig bírta kivárni, hogy mikor kezdődik, annyira be volt gőzölve. (Anya, már van hat óra? Mikor lesz már hat óra?) De végre elérkezett az indulás ideje. 

Szerencsénk volt, mert itt volt nálunk Saci mama, így mindketten el tudtunk menni Kincsővel. Bár, hozzátenném, magunktól, ha nem kapjuk ezeket az ingyenjegyeket - idén még biztosan nem vittük volna el cirkuszba. Szóval kívülről megcsodáltuk az állatokat, amik látszottak, tetszett neki, nagyon várta az előadást. 

Bent tömeg, úgy kellett átverekedni magunkat a helyünkre, rengeteg gyerek, felnőtt, zsivaj. És kis várakozás után hangosbemondóban egy férfihang elkezd beszélni, és füst. A porondon. Na, ez már kezdi kiütni a biztosítékot, felkéri magát G. ölébe, odabújik, nyafogni kezd. Még több füst, még több nyafogás. Aztán elkezdődik az előadás. Zsonglőrök, tornászok, akrobaták. És a mi lányunk egyre csak sír és hajtogatja, hogy menjünk haza. Mi a baj? Miért szeretnél hazamenni?-kérdezzük. Nem akarom látni őket!  

Amikor a magasban hintázó tornásznőre került a sor, arra is fény derült, miért: Ugye, mi soha nem megyünk fel olyan magasba?-kérdi már zokogva, néha ki- kileskelődve az előadásra. Az óriáslabdákon táncolóknál is hasonló a helyzet, szegénykém még a lélegzetét is visszafojtotta, úgy izgult értük, nehogy leessenek... Már amikor oda mert nézni.

Féltette őket., meg a zaj, meg a tömeg, ovi utáni fáradtság, minden együtt... Egyemmeg. Könyörgött, hogy menjünk haza. Így hát szünetben fogtuk a sátorfánkat, és hazagurultunk szépen. Fél óra múlva persze már nagy volt a szája. Bubamamával beszélt telefonon: Képzeld mama, voltam cirkuszban! Láttam papagájt, meg kecskéket, meg kengurut, meg... (stb. stb.). És láttam akrobatákat is, meg tornászokat! Nagyon jó volt!  

Igazi hős, nem?

Betegség újratöltve

Hasmenés, hányás, hasmenés, hányás, és még folytathatnám... Szóval itt tartunk. Kezdve Kolossal, folytatva Kincsővel, most pedig rajtam a sor. G. még eddig megúszta, és Saci mama is, mert ő is itt volt velünk a héten. De hát ugye ami késik... Vagy ne legyek ilyen negatív? Szerencsére két nap alatt átment a gyerekeken, remélem, nem jön újabb hullám. Azt azért el kell mondjam, hogy igazi kis hősök ezek kis törpök. Olyan hősiesen, nyafogás nélkül csinálták végig az egész tortúrát, hogy le a kalappal. Főleg Kincső, de hát ő nőből van amúgy is... :P

Csokigyűjtő csapat

Nyulaskodás

A piros tojások Kincső, a nyuszik az én műveim. (A tojások szebbek lettek, hihi) :)

puszitojás

Vajon finom?

Újabb szövegelések

1.

Saci mama kérdezi Kincsőtől:

- Falatoztál?

- Nem. 

- De látom, hogy igen, ott van a morzsa az arcodon.

Kincső leszedi, megvizsgálja.

- De Mama, HISZEN EZ FIKA!

2.

Háromnegyedes cicanadrágban glasszálok itthon. Lányom meglát:

- Anya, úgy látom, hogy kezded kinőni a nadrágodat!

Térdelés

Orvosi rendelőben. Természetesen előtte útközben már megbeszéltük, hogy NINCS TÉRDELÉS A FÖLDÖN. Nem értem, miért, de ez mindig ott jön rá. Pedig látom rajta, hogy próbálkozik, egy darabig odafigyel, aztán viszont egyre jobban belefeledkezik az adott tevékenységébe, és máris a földön találom. Rászólok, hogy keljen fel.

Erre jön a válasz: 

- De azt akarja a guggolás, hogy lecsücsüljek!