Van egy csoporttársam a suliban, néhány hete szült. A kislányát már többször is behozta órára. Eddig azt hittem, hogy ilyen baba csak a mesékben, a szakkönyvekben, nagyotmondó anyukák történeteiben vagy utólag megszépült emlékekben létezik. Igen, bárki elhiheti: van - a saját szememmel láttam - olyan baba, aki csak alszik és eszik az első időkben. Nem győzök csodálkozni. És eszembe jut: bár a pocakbaba csak negyedrészben lenne majd ilyen nyugis! Na, majd meglátjuk.
Ma voltam egyébként az első vérvételen, fura, hogy mennyire izgultam. Milyen relatív a fájdalom: nemrég éltem át egy szülést (vagyis vajúdást, aztán a császár utáni jó kis lábadozást), és mégis hogy tudok félni egy kis tűszúrástól vagy szenvedni egy kis fejfájástól. Tök aranyos volt a vért vevő csaj, ismerős voltam neki, mondtam, biztos onnan, hogy nem olyan régen még az előző babával jártam hozzá. Meglepődött, látszott rajta, hogy nem akarja elhinni, hogy nem véletlenül csúszott be a második baba ilyen hamar. Aztán arra jutott, hogy vagy angyali természetű a nagylányom, vagy mazochista hajlamokkal rendelkezem. ;) (Szerintem úgy kb. fele-fele...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése