Esténként meseolvasás, lámpaoltás után Kincső lányunk általában mindig igényt tart további "fejből-mesére (mesékre)". Tegnap beújítottam, mesém főhőse Pazarló, a pazar ló lett (hűha, mi lesz még ebből???). Most pedig leírom a történetet teljes valójában. Előre szólok, nem igazán volt ihletem, de ez ki is fog derülni. De nem a sztori a lényeges. A dőlt betűs részek Kincső hozzáfűznivalói. Íme:
Élt egyszer egy gyönyörűszép lila ló, akit úgy hívtak, hogy Pazarló. Mindjárt el is mesélem, honnan kapta a nevét. Történt egyszer, hogy ez a lovacska éppen esti fogmosását végezte (nagy, rózsaszín fogkeféje volt, és sokkal nagyobb, mint a gyerekeké, mert a lovaknak sokkal nagyobb fogaik vannak). Fogmosás közben azonban lovunk elfelejtette elzárni a csapot, így a víz folyt-zubogott megállás nélkül. Benyitott az anyukája, és rendesen megdorgálta a lólányt, mert pazarolta a vizet. Innen tehát a név, mert lovacskánk nem tanult gyorsan, hosszú hónapokon keresztül minden alkalommal figyelmeztetni kellett, hogy zárja el a csapot fogmosás közben.
De anya, PazarLónak ne legyen anyukája! Ne legyen? Akkor kije legyen? Senkije. Apukája? Nem. Mamája? Nem. Tatája? Nem. Dédije? Nem. Unokatestvére? Nem. Keresztanyja? Nem. Barátja? Az sem. Szomszédja? Az sem. Egyedül éljen? Igen. Jó.
Egy idő után PazarLó megnőtt, óvodás lett, és egyedül éldegélt házikójában. Neeee! Ne éljen egyedül! Hát akkor kivel éljen? Az anyukájával és az apukájával. Oké.
Éldegélt anyukájával és apukájával. Egyik nap azonban az óvodában a játék hevében véletlenül belerúgta a lábát az egyik asztal sarkába. Nagy seb lett, vérzett, PazarLónak nagyon fájt. Az óvónéni lekezelte, majd hívta a doktor bácsit, hogy nézze meg a bibis lábat. Ne doktor bácsi legyen, hanem doktor néni! Jó.
A doktor nénit hívta. Doktor néni megvizsgálta, bekötözte a fájós lábat, majd odaadott egy kenőcsöt PazarLónak: - Lovacskám, mondd meg anyukádnak, hogy ezzel a krémmel minden este kenje be a sebedet, és 5 nap múlva el is fog múlni. Nem! 6 nap múlva! Nem, 8! Nem, anya, 20 nap múlva múljon el! Jó, húsz nap múlva már kutya baja sem lesz a lábadnak.
Este szépen bekente az anyukája a bibit, és másnapra - csodák csodája - már sokkal szebb lett a seb. Anyukájával reggel elsétáltak az oviba... De ne menjen oviba, ameddig nem gyógyul meg a lába! Jó, igazad van, 20 napon keresztül otthon maradt a kicsi ló, sokat pihent, játszott, a 20. napra pedig tényleg teljesen begyógyult a seb! Fel is kerekedtek, és elmentek a doktor nénihez, hogy megmutassák neki is. Másnap pedig már nagy örömmel ment újra oviba PazarLó, mert már nagyon hiányoztak neki a kis barátai.
Élt egyszer egy gyönyörűszép lila ló, akit úgy hívtak, hogy Pazarló. Mindjárt el is mesélem, honnan kapta a nevét. Történt egyszer, hogy ez a lovacska éppen esti fogmosását végezte (nagy, rózsaszín fogkeféje volt, és sokkal nagyobb, mint a gyerekeké, mert a lovaknak sokkal nagyobb fogaik vannak). Fogmosás közben azonban lovunk elfelejtette elzárni a csapot, így a víz folyt-zubogott megállás nélkül. Benyitott az anyukája, és rendesen megdorgálta a lólányt, mert pazarolta a vizet. Innen tehát a név, mert lovacskánk nem tanult gyorsan, hosszú hónapokon keresztül minden alkalommal figyelmeztetni kellett, hogy zárja el a csapot fogmosás közben.
De anya, PazarLónak ne legyen anyukája! Ne legyen? Akkor kije legyen? Senkije. Apukája? Nem. Mamája? Nem. Tatája? Nem. Dédije? Nem. Unokatestvére? Nem. Keresztanyja? Nem. Barátja? Az sem. Szomszédja? Az sem. Egyedül éljen? Igen. Jó.
Egy idő után PazarLó megnőtt, óvodás lett, és egyedül éldegélt házikójában. Neeee! Ne éljen egyedül! Hát akkor kivel éljen? Az anyukájával és az apukájával. Oké.
Éldegélt anyukájával és apukájával. Egyik nap azonban az óvodában a játék hevében véletlenül belerúgta a lábát az egyik asztal sarkába. Nagy seb lett, vérzett, PazarLónak nagyon fájt. Az óvónéni lekezelte, majd hívta a doktor bácsit, hogy nézze meg a bibis lábat. Ne doktor bácsi legyen, hanem doktor néni! Jó.
A doktor nénit hívta. Doktor néni megvizsgálta, bekötözte a fájós lábat, majd odaadott egy kenőcsöt PazarLónak: - Lovacskám, mondd meg anyukádnak, hogy ezzel a krémmel minden este kenje be a sebedet, és 5 nap múlva el is fog múlni. Nem! 6 nap múlva! Nem, 8! Nem, anya, 20 nap múlva múljon el! Jó, húsz nap múlva már kutya baja sem lesz a lábadnak.
Este szépen bekente az anyukája a bibit, és másnapra - csodák csodája - már sokkal szebb lett a seb. Anyukájával reggel elsétáltak az oviba... De ne menjen oviba, ameddig nem gyógyul meg a lába! Jó, igazad van, 20 napon keresztül otthon maradt a kicsi ló, sokat pihent, játszott, a 20. napra pedig tényleg teljesen begyógyult a seb! Fel is kerekedtek, és elmentek a doktor nénihez, hogy megmutassák neki is. Másnap pedig már nagy örömmel ment újra oviba PazarLó, mert már nagyon hiányoztak neki a kis barátai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése