Az az ember, akinél tisztábbat, jobbat nem ismertem soha, most elment. Együtt van már az angyalokkal...
Hogy ki is az a Maszat Manci? Ő a mi (általában) tündéri kisbabánk. A vele és velünk megesett - vicces és kevésbé vicces - kalandokról szól ez a blog. Meg egyebekről. Menet közben alakul. :) Alakulgat, alakulgat, azóta újabb kis lakóval bővült a család, róla is szólnak már rövid szösszeneteim...
Gyerekek
2015. március 4., szerda
2015. február 19., csütörtök
Miről álmodik a lány?
Éjjel átköltözött közénk Kincső. Álmában egyszer csak megszólal:
- Szeretem a szilvásgombócot!
És ennyi, alszik tovább. De hogy ezt honnan? Mert hogy itthon már hónapok óta nem evett szilvásgombócot, de még az oviban sem... Na, asszem, jövő héten csinálok, ha már ilyen módját választotta a célozgatásnak...
2015. február 18., szerda
Szókincs
No lássuk, miket beszél ez a kis 17 hónapos:
Legfőbb szó az ányá/ájá (=anya), kizárólag felszólító módban és napjában minimum 1500-szor.
Pá (=apa), gyakran összetévesztendő a bá (=bácsi)-val.
Né/néni (=néni), kaka (vajon mi?), baba, ia (=szia), ka (=kuka), pa (=lámpa), tó (=ajtó), stb. a teljesség igénye nélkül, mert már szinte mindent megnevez, csak egyelőre egy-egy szótaggal. :)
Amit viszont következetesen szépen, érthetően kimond, az a karika szó. Na jó, a kardigán-t is ugyanígy ejti...
Amúgy már tejfogainak fele kint kukucskál, azaz nem kevesebb, mint 10 foggal büszkélkedhet a kissrác!
2015. február 17., kedd
Hajnali kaland
5.45-kor suttogás hallatszik a gyerekszobából. Tedd oda! (Azt jelenti, ölelj át.) Aztán csend, biztos visszaaludt. De érzem, pont annyira kell pisilnem, hogy én ne tudjak aludni. Kiosonok hát a sötétben, amilyen halkan csak tudok, villanyt sem kapcsolok, nehogy bármelyik gyerek felébredjen. Ajtó is résnyire nyitva, nem kockáztatok az azzal járó zajokkal. Félkómásan nézek ki a fejemből, amikor látom, hogy nyílik az ajtó. Semmi nesz, csak nyílik. És akkor ott áll előttem a sötétben a lányom a maga hároméves valójában, szótlanul, én pedig ülök a vécén egy kisebb szívroham után levegőt kapkodva... Tényleg ijesztő volt!
2015. február 16., hétfő
Bügyürke
Kisfiunknak születése óta van egy szokása. Akkor kezdi, amikor álmosodik, és csinálja egészen addig, amíg álomba nem merül. Ez pedig a hajbügyürgetés. Vagy birizgálás. Vagy bizergálás. Kinek hogy. Esetenként a tépkedés szó is illik rá. Bár szerencsére ez utóbbiról leszokóban van, régen sok hajat veszítettem emiatt. Mert ugyebár nem a sajátjáról, hanem az enyémről van itt szó. Mostanában már elég, ha elalváskor átölel és megfogja a hajamat, lényeg, hogy keze ügyében legyen. Anélkül nem.
2015. február 12., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

