5.45-kor suttogás hallatszik a gyerekszobából. Tedd oda! (Azt jelenti, ölelj át.) Aztán csend, biztos visszaaludt. De érzem, pont annyira kell pisilnem, hogy én ne tudjak aludni. Kiosonok hát a sötétben, amilyen halkan csak tudok, villanyt sem kapcsolok, nehogy bármelyik gyerek felébredjen. Ajtó is résnyire nyitva, nem kockáztatok az azzal járó zajokkal. Félkómásan nézek ki a fejemből, amikor látom, hogy nyílik az ajtó. Semmi nesz, csak nyílik. És akkor ott áll előttem a sötétben a lányom a maga hároméves valójában, szótlanul, én pedig ülök a vécén egy kisebb szívroham után levegőt kapkodva... Tényleg ijesztő volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése