Kisfiunknak születése óta van egy szokása. Akkor kezdi, amikor álmosodik, és csinálja egészen addig, amíg álomba nem merül. Ez pedig a hajbügyürgetés. Vagy birizgálás. Vagy bizergálás. Kinek hogy. Esetenként a tépkedés szó is illik rá. Bár szerencsére ez utóbbiról leszokóban van, régen sok hajat veszítettem emiatt. Mert ugyebár nem a sajátjáról, hanem az enyémről van itt szó. Mostanában már elég, ha elalváskor átölel és megfogja a hajamat, lényeg, hogy keze ügyében legyen. Anélkül nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése