Gyulán voltunk néhány napig Mancikával, a gyulai nagyszülőknél. Nagyon jó volt. Otthon volt régi barátném is, akivel egy nap különbséggel szültünk (nem beszéltünk össze). De abban igen, hogy egyik este fogjuk magunkat, és gyerkőcök nélkül felmegyünk a városba. Na de hova menjünk? Az egyik helyen állítólag koncert van, megnézzük. Hát... Nem volt túl izgi, ezért úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a régi törzshelyünkre, az Alfába és nem mást iszunk, mint Alfanerángasst. Stílusosan, pont mint régen.
Betértünk a helyre. Új pultos. (Nem mintha olyan meglepő lenne, kb. 10 éve nem jártam ott.) A csocsóasztal azonban a régi volt - egy különbséggel: már nem huszassal működött (megpróbáltuk). Szóval körbenéztünk, mi változott, mi nem, aztán kértünk a pultoslánytól egy Nerángasst. Szegény, még csak hallani sem hallott róla soha. Elszontyolodtunk, hogy most akkor mi legyen, mert mi bizony nosztalgiázni jöttünk ide. De aztán minden jó, ha jó a vége, előkerült a tulaj, hogy megszerelje a csocsóasztalt (amit eltömítettünk a huszasunkkal), és ő kevert nekünk egy fincsi itókát a régmúlt idők emlékére.
Amíg ott voltunk, végig a Nirvana szólt, a régi kedvencekkel...
Te jó ég, de régen volt, talán igaz sem volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése