Van egy könyv, ami Kincső megszületése óta újra és újra a kezem ügyébe kerül. Így jártam ma is, így elhatároztam, írok néhány szót róla. Szóval, ez a könyv - biztosan sokan hallottak már róla - Vicki Iovine: Barátnőim az anyaság első évéről című alkotása.
G-től kaptam tavaly karácsonyra, amikor Manó háromhetes volt. (Gondolom, látta, hogy nehezen birkózom meg a kezdeti nehézségekkel.) Őszintén szólva telitalálat volt. Eddig legalább háromszor elolvastam az elejétől a végéig, számtalanszor pedig csak bele-belelapozgattam. A írónő könnyed, laza stílusban ad tanácsokat, de nem "erőlteti" a dolgokat, ugyanúgy tiszteletben tartja azt, ha valaki természetes úton vagy császárral szült, vagy anyatejjel, netán tápszerrel eteti a babáját. Nem is tehetné másként, négy gyermekével mindegyik utat bejárta, mindenről személyes tapasztalata van. Kitér az összes felmerül(het)ő problémára, megoldásokat kínálva rájuk.
Szóval ajánlom mindenkinek, akár könnyű, akár nehéz a kezdeti időszak, mert egy vicces, könnyed, mégis érdekes és hasznos könyvről van szó. Én legalábbis sokat merítettem belőle. Néha, ha valamilyen nehézség felmerült, vagy csak kíváncsi voltam, hogy egy-egy adott problémát hogyan lehetne megoldani, csak fellapoztam, elolvastam, és máris jobb kedvre derültem. Mert rájöttem, nem nekem a legnehezebb, de nem ám :)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése