Tehát. Úgy fest a dolog, hogy a babakocsitoló- és a babaringató izmaim bizony még egy darabig nem fognak elsatnyulni, hiszen egy felhőn üldögélve, lábát lógatva kiválasztott minket valaki, hogy hozzánk akar költözni. Egy nagyon pici valaki. Akinek a talpmérete most pontosan 8 mm :).
Szóval nagy a boldogság a házunk táján! Szerencsére a rosszullétek távolról elkerültek (eddig, de már szerintem megúsztam), csak a sok (RENGETEG) pisilés zavar, és a sok fejfájás. Remélem, ez is hamarosan megszűnik, mert szükség van az energiára az állandóan pörgő kislányunk mellé.
A mai naptól nagyon izgultam - ma volt a 12 hetes ultrahang (már hajnalban felébredtem és nem tudtam visszaaludni, ÉN, akire nem igazán jellemző, hogy ha alhat, akkor nem alszik...). Valahogy ezt a vizsgálatot érzem vízválasztónak, innentől már tényleg "megfoghatóbbnak" tűnik a dolog. Szerencsére mindent rendben találtak. Mostantól fognak csak besűrűsödni az események is, jövő héten megyek a terhesgondozóba (sikerült kikunyiznom, hogy vihessem Mancikát is magammal), vérvételre és a védőnőmhöz (akinek a személyéről még mindig nem tudok semmit, de állítólag április 1-jétől már lesz fix emberünk).
Próbáljuk a Manónak is adagolni a dolgot, bár még nem igazán vevő rá. A Mi van anya hasában? kérdésre általában a baba a válasz (helyes megfejtés), néha viszont a mama (helytelen). Hát igen. De mindegy is. Az a lényeg, hogy igen, tényleg van ott valaki (de azért maradjunk inkább a babánál...)! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése