Apa, mostantól NE OLVASD A BLOGOMAT!

Nem mintha haragudnék rá, hanem azért, mert megkért, hogy lehetőleg ne mondjuk már el neki, ha megtudjuk Pocakbaba nemét. Nehéz kérés ez a mai világban, mert ha mindenki tudja körülötte, akkor valaki úgyis el fogja szólni magát, de legyen egyelőre úgy, ahogy ő akarja. (Maszat Mancinál is ez volt a kérése, de kb. a 6-7. hónapban egy ismerős ismerőse - akinek nem szóltak, hogy nem tudja - elkottyintotta, hogy kislány lesz. Szerencsére nem tört össze lelkileg, gondolom, most sem fog, ha hamarabb kiderül...)

Szóval. Szerdán voltam a centrális terhesgondozóban, ahol minden alkalommal csinálnak UH-t, már ott megkérdezte a doki, hogy "Mutatja a nemét, akarja-e tudni?" De akkor még azt mondtam, hogy nem, mert G-vel együtt szerettem volna megtudni, meg amúgy is a csütörtöki genetikai UH-ra készültünk rá, G. még szabit is kivett arra a napra, hogy bejöhessen megnézni PB-t.

De már ekkor nagyon furdalt a kíváncsiság (azon felül, hogy bíztunk benne, hogy egészséges a legkisebb kismanó). Csütörtökön 1 órás várakozás után kerültünk sorra a Női Klinikán, a torkomban vert már a szívem, amikor bementem. A dokibácsi szépen leméregette a babát, azt mondta, minden rendben van, a baba egészségesnek látszik. Amikor a combjainál méricskélt, megkérdezte, hogy a nagyobbik gyerkőc fiú vagy lány? Mondtam, kislány. Erre ő, hogy akarom-e tudni, hogy PB micsoda? Mondom, majd ha apuka is bent lesz. Aztán behívták G-t. Szorítottam a kezét rendesen, a doki meg a baba lába közé irányította az UH-ot, és ott bizony volt valami! Határozottan látszott valami, ami lányoknál nem szokott lenni! :) (Megjegyzem, én egy kis gömböt láttam, G. pedig egy hosszúkás akármit. Asszem, egyikünk nem azt nézte, amit kellett. Lehet, hogy én????) :S

Tehát nagy az öröm - persze kislánynak is örültünk volna, de azért titokban ott volt bennem, hogy milyen jó lenne egy kisfiú... Még furcsa az egész, persze nem kell túldimenzionálni a dolgokat, de hozzá kell még szoknom a gondolathoz, hogy egy kis kukacos lakik a pocakomban. 

Annyi még, hogy a méretei alapján húszhetesnek becsülték - egyéb kalkulációk szerint 19 hetes. Végül is, kicsi biztos nem lesz, tekintve, hogy az apukája sem volt aprócska születéskor. No és persze Maszat Manci sem pehelysúllyal született. :) Erről jut eszembe: Ma a Születés hete keretében elmentem egy előadásra, ami eléggé érdekelt (Természetes szülés császár után), de persze az előadó egy órán keresztül beszélt és beszélt és beszélt... a jó nagy semmiről.

Ja, és még valami. Mostantól elmondhatom, hogy erősítem azok táborát, akiknél bejött az a hiedelem, hogy lánnyal van hányinger, fiúval nincs. :)

És, hogy Maszat Manciról is ejtsek még szót: Eddig szigorúan egyenként növesztette ki a fogacskáit, mindegyiket több-kevesebb kínlódással kísérve, most pedig kibújt egyszerre három (!) is, és mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Sőt, ezek közül kettő böhöm nagy őrlő, szóval nem értem. Talán kezd belejönni?