Bababörzén

Megtanultuk, hogy másfél év körüli gyereket még véletlenül sem szabad bababörzére vinni (Maszat Manci-féle sajtkukacokat). Olyanra legalábbis, ami tele van játékokkal, amik úgy vonzzák őket, mint a mágnes. Meglátnak egy motort, és egyszerűen csak felpattannak rá, rohanhat utánuk az ember. Mert persze mindent ki kell próbálni. Akár egy gumidinoszauruszt is. Eljutottunk tehát az éves nagy babaexpóra, de az ott tartózkodásunk fele minimum azzal telt, hogy egyikünk a kisasszony után rohangált.

Ráadásul amiért kimentünk, nem sikerült szerezni (pont elhappolták előlünk az évszázad legjobb ár-érték arányú babakocsiját, pedig minden kritériumunknak megfelelt volna.). Hordozókendőt sem árult senki, pedig azt hittem, hogy jó nagy választék lesz, még válogatni is fogok tudni, de nem. Azért egy cuki kis feliratos body-t beszereztem a picurnak ("Én vagyok anya programja az elkövetkező 20 évre")... :)

Azért haszontalannak nem mondhatom ezt a délelőttöt, mert találkoztunk kint az őssejtes nővel (aki intézte Maszat Mancinál a szerződést, stb-t), és jó kis ajánlatokkal kecsegtetett minket. Engem leginkább az egyik csomaghoz tartozó ingyenes 4D babamozival, amit - többek között- akkor kapunk meg, ha a 24. hétig megkötjük a szerződést.

Na, és még ami a tegnapi naphoz tartozik és nem elhanyagolható: Manócska tegnap a délutáni alvását úgy elsumákolta, hogy este 7-kor elszundított a vacsorája fölött, aztán fürdéshez készülődve is sikerült állva elaludnia. De aztán este fél 8-tól feggel 7-ig egy pisszenés sem hallatszott ám ki a szobájából! :)

Apa, mostantól NE OLVASD A BLOGOMAT!

Nem mintha haragudnék rá, hanem azért, mert megkért, hogy lehetőleg ne mondjuk már el neki, ha megtudjuk Pocakbaba nemét. Nehéz kérés ez a mai világban, mert ha mindenki tudja körülötte, akkor valaki úgyis el fogja szólni magát, de legyen egyelőre úgy, ahogy ő akarja. (Maszat Mancinál is ez volt a kérése, de kb. a 6-7. hónapban egy ismerős ismerőse - akinek nem szóltak, hogy nem tudja - elkottyintotta, hogy kislány lesz. Szerencsére nem tört össze lelkileg, gondolom, most sem fog, ha hamarabb kiderül...)

Szóval. Szerdán voltam a centrális terhesgondozóban, ahol minden alkalommal csinálnak UH-t, már ott megkérdezte a doki, hogy "Mutatja a nemét, akarja-e tudni?" De akkor még azt mondtam, hogy nem, mert G-vel együtt szerettem volna megtudni, meg amúgy is a csütörtöki genetikai UH-ra készültünk rá, G. még szabit is kivett arra a napra, hogy bejöhessen megnézni PB-t.

De már ekkor nagyon furdalt a kíváncsiság (azon felül, hogy bíztunk benne, hogy egészséges a legkisebb kismanó). Csütörtökön 1 órás várakozás után kerültünk sorra a Női Klinikán, a torkomban vert már a szívem, amikor bementem. A dokibácsi szépen leméregette a babát, azt mondta, minden rendben van, a baba egészségesnek látszik. Amikor a combjainál méricskélt, megkérdezte, hogy a nagyobbik gyerkőc fiú vagy lány? Mondtam, kislány. Erre ő, hogy akarom-e tudni, hogy PB micsoda? Mondom, majd ha apuka is bent lesz. Aztán behívták G-t. Szorítottam a kezét rendesen, a doki meg a baba lába közé irányította az UH-ot, és ott bizony volt valami! Határozottan látszott valami, ami lányoknál nem szokott lenni! :) (Megjegyzem, én egy kis gömböt láttam, G. pedig egy hosszúkás akármit. Asszem, egyikünk nem azt nézte, amit kellett. Lehet, hogy én????) :S

Tehát nagy az öröm - persze kislánynak is örültünk volna, de azért titokban ott volt bennem, hogy milyen jó lenne egy kisfiú... Még furcsa az egész, persze nem kell túldimenzionálni a dolgokat, de hozzá kell még szoknom a gondolathoz, hogy egy kis kukacos lakik a pocakomban. 

Annyi még, hogy a méretei alapján húszhetesnek becsülték - egyéb kalkulációk szerint 19 hetes. Végül is, kicsi biztos nem lesz, tekintve, hogy az apukája sem volt aprócska születéskor. No és persze Maszat Manci sem pehelysúllyal született. :) Erről jut eszembe: Ma a Születés hete keretében elmentem egy előadásra, ami eléggé érdekelt (Természetes szülés császár után), de persze az előadó egy órán keresztül beszélt és beszélt és beszélt... a jó nagy semmiről.

Ja, és még valami. Mostantól elmondhatom, hogy erősítem azok táborát, akiknél bejött az a hiedelem, hogy lánnyal van hányinger, fiúval nincs. :)

És, hogy Maszat Manciról is ejtsek még szót: Eddig szigorúan egyenként növesztette ki a fogacskáit, mindegyiket több-kevesebb kínlódással kísérve, most pedig kibújt egyszerre három (!) is, és mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Sőt, ezek közül kettő böhöm nagy őrlő, szóval nem értem. Talán kezd belejönni?

Vegyes felvágott

Készültem egy kis beszámolóval az elmúlt napok történéseiről. Lássuk.

Mivel napok óta felfordulás van itthon - G. rendberakja a a lakást, mert úgy néz ki, hogy változások lesznek (KÖLTÖZÜNK, JUHHHHHÚÚÚÚ!!!) - és ez természetesen azzal jár, hogy őrült nagy kupi van itthon. A nagy pakolás közepette rá is lelt egy vécészűkítőre, amit Maszat Manci őkirálynői fenségének tartogattunk a későbbiekre. Rápróbáltam a vécére, erre jött az ötlet, hogy ültessük már rá a kisasszonyt is, csak nézzük meg, hogy hogy mutat rajta. :) Természetesen először ellenállt, mint mindig. (Nem tudom, miért, de nagyon konzervatív a mi lányunk. Nehezen veszi rá magát az újdonságok kipróbálására, legyen az egy ruhadarab, sapka, étel, vagy akár egy vécészűkítő.) No de csak sikerült, ráült, és azóta el kell mondanom, hogy a bili snassz. Persze innen nem tud ötmásodpercenként felugrálni, hogy történt-e már valami, sőt tényleg nem is történt még említésre méltó dolog, de most a bili helyett ez az új szerzemény a sztár. Per pillanat.

Az esti fürdetés is megér egy misét. Egy hete kb. nem hajlandó beleülni a kádba. Csak csellel tudjuk becsalni, de úgy sem mindig. Nem és nem tudunk rájönni, hogy mi lett a baja hirtelen a fürdéssel. Kívülről olyan jól elpancsikol a játékaival, de ha arról van szó, hogy bele kell ülni, azt már nem! Reméljük, hamar leszokik erről, vagyis visszaszokik a  kádba...

És írok még néhány szót a pocakomban lakó kis "lényről". Pocakbaba (a továbbiakban PB.) már lassan 18 hetes, de még mindig nem érzem határozottan a mozgolódását. Valami kis kaparászást néha egy-egy másodpercre igen, de ennyi. Mancival húszhetesen éreztem először úgy, hogy már biztos voltam benne, hogy "ez már az", de állítólag második babánál hamarabb szokták. Már annyira várom, hogy érezzem, ahogy izeg-mozog odabent! A hasam viszont rohamosan elkezdett nőni, amit nagyon élvezek. (A derekam estére már kevésbé, de ez legyen a legkevesebb.) Jövő héten megyünk UH-ra, onnantól kezdve már valószínűleg azt is tudni fogjuk, hogy rózsaszín vagy kék ruhákat készítsünk elő őszre.

Néhány nap, és le kell adnom a szakdolgozatomat, ezzel telik mostanában az időm nagy része sajnos, ahelyett, hogy élvezném a szép időt, amit már annyira vártam. Aztán vizsgák, vizsgák, vizsgák, de ha minden jól megy, június közepétől tényleg lehet élvezni a nyarat!

Szépséges utóhúsvéti kalácsom

A francba, hogy mindig találok valami más elfoglaltságot szakdogaírás helyett! De ezért mondjuk megérte:

Recept a link alatt: Ünnepi kalács

Dupla szülinap és a hab a tortán, avagy "Erre aztán nem számítottam"!

Nagy nap ez a mai, hiszen kétszeres évforduló is van:

1. Apukám születésnapja (Boldog szülinapot ezúton is Apa! )

2. A blogom 1. szülinapja :) (Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire kitartó leszek.)

Egy ilyet szerintem mindketten (Apukám és a "blogom" is) szívesen elfogadnának: Franciakrémes-torta

No és ami a hab a tortán: Maszat Manci úton van a nagylányosodás felé! Mit is jelent ez pontosan? 

Tehát. Egy ideje már előfordult, hogy szólt, ha kakit vagy pisit termelt a pelusba (folyamat közben). Természetesen mindkét esetben "kaka" felkiáltással. Ma reggel éppen a reggelijét fogyasztotta az etetőszékében, amikor ugyancsak felcsendült a  fenti szó. No erre izibe' bilire ültettük. Ült ott tán 5 percig - erőlködött, mint aki nyomná (ezt eddig is csinálta, nem is számítottunk ezért semmi extrára), aztán megunta és felállt. Ekkor látjuk ám, hogy egy nyuszibogyónyi kakipötty figyel a bili alján! Juhhhú! Nagy volt az öröm! Természetesen meg is lett örökítve a Nagy Mű, de ide inkább nem tenném fel a képet... :) Utána el kellett mennem itthonról suliba, de G. anyukája beszámolt - sőt, meg is örökítette -, hogy további nyuszibogyókat és pisit is sikerült beleprodukálnia a bilibe  a délelőtt folyamán a kisasszonynak. Persze ez még mind a véletlen műve, de úgy gondolom, jól meg kell dicsérni, ha sikerül, ez motiválja majd a további sikerek elérésében. Ha meg nem, akkor is előbb-utóbb rájön majd. Ja, és állítólag egész délelőtt száraz maradt a pelus!

És egy kép a játszótérről:

Komoly munkában

Angyal vagy-e?

Van egy csoporttársam a suliban, néhány hete szült. A kislányát már többször is behozta órára. Eddig azt hittem, hogy ilyen baba csak a mesékben, a szakkönyvekben, nagyotmondó anyukák történeteiben vagy utólag megszépült emlékekben létezik. Igen, bárki elhiheti: van - a saját szememmel láttam - olyan baba, aki csak alszik és eszik az első időkben. Nem győzök csodálkozni. És eszembe jut: bár a pocakbaba csak negyedrészben lenne majd ilyen nyugis! Na, majd meglátjuk.

Ma voltam egyébként az első vérvételen, fura, hogy mennyire izgultam. Milyen relatív a fájdalom: nemrég éltem át egy szülést (vagyis vajúdást, aztán a császár utáni jó kis lábadozást), és mégis hogy tudok félni egy kis tűszúrástól vagy szenvedni egy kis fejfájástól. Tök aranyos volt a vért vevő csaj, ismerős voltam neki, mondtam, biztos onnan, hogy nem olyan régen még az előző babával jártam hozzá. Meglepődött, látszott rajta, hogy nem akarja elhinni, hogy nem véletlenül csúszott be a második baba ilyen hamar. Aztán arra jutott, hogy vagy angyali természetű a nagylányom, vagy mazochista hajlamokkal rendelkezem. ;) (Szerintem úgy kb. fele-fele...)

Nevéhez hűen...

Nagymama lekvárja