Kutyafáját!

MM. legújabb szavajárásáról van itt szó, - általában - tökéletes kontextusban való használattal. Lássunk néhány példát: 

Mondom neki, de fáj a fejem! Erre ő: A kutyafáját! Meggyógyítalak! - és már szalad is az orvosi felszereléséért.

Vagy egy másik: Szívügyének tekinti a kisasszony, hogy ha kimegyünk az utcára, akkor mindenki viseljen sapkát. Ha véletlenül valaki elfelejti: A kutyafáját! Meg fog fázni a fejed!

És a legaranyosabb: Tudomásul véve a hírt, hogy Apának el kellett mennie dolgozni (szontyoli arccal): Hmm.... A kutyafáját. :(

Beégetős

Bölcsiből hazafelé jövet szembejött velünk egy kissé testes, pirosra festett, göndör hajú hölgy. Maszat Manci erre nem átallott felkiáltani (Nem egyszer, nem kétszer. Sokszor. És jóóóó hangosan.):

- Jéééé! Bohóc!

Mindenféle aktuális

A kisebbik Kismanó éppen édesdeden alszik, ki is használom. Már megint csak azt tudom írni, hogy mennyire édes meg aranyos, az étvágya is jó, ez látszik is rajta, igazi kis Gombóc Artúr. És olyan iszonyat sebességgel eszik (valószínűleg ezért is bukik olyan sokat - bár már ez is egyre jobb)! Egy-egy etetés nem tart tovább 10 percnél, pikk-pakk betolja, ami jár neki. Fura, mert Maszat Mancival emlékszem, az első jónéhány hónapot a szoptatósfotel-fejőgép-konyha háromszög körforgásban töltöttem.

És: már a harmadik hét kezdődött el úgy, hogy kis családunk egyik tagja sem beteg. És ez nagy szó, már hónapok óta nem volt ilyen! Nem akarom elkiabálni, de most már tényleg ideje volt. Mindenki megmondta, hogy kemény lesz ez a tél a bölcsibe kerüléssel, mert mindent haza fog hozni onnan a Kismanó, ami így is lett. 

A bölcsiben minden oké - bár az alvás még mindig nem mindennapos (sebaj, így legalább este gyorsan elalszik itthon) -, a bölcsisnénik mesélik, hogy egyfolytában sztorizgat nekik (jujj). Tegnap például megkérdezte a Judit, hogy igaz,  hogy elestem a vízben és beütöttem magam? Mert Manó egész délután ezt magyarázta neki. Mondtam, hogy igaz, bár ez már egy két hónapos történet, de valóban, Mancogó kipancsolta a felmosóvizet, én pedig gyanútlanul arra járva szépen dobtam egy hátast. Azért kíváncsi lennék, milyen történetek jutnak el a gondozónénikhez a kulisszák mögül? :) Az biztos, hogy lenne mit mesélniük!

Majd' elfelejtettem: találtam egy jó kis kajás blogot, pont az ízlésemnek valót. Hétvégén meg is csináltam ezt meg ezt. Hmmmmm. A pizza sem volt rossz, de a sütemény...... Az valami tündérmesébe illő!

Mazsolák

Újabban gyakran hívom mindkét törpikét Mazsinak, Mazsolának. Egyik nap Mancogó bement a szobába, ahol a picur éppen szundikált, mert valami fontos intéznivalója volt ott éppen. Benéz a kiságyba és konstatálja:

- Felébredt a Mazsola!

Képek

Vigyorgó

Tesók

Helló, csajok! ;)

A kis aftakukac

Nem könnyű időszak van a hátunk mögött! Maszat Manó egyik délután lázasan ébredt, semmi más baja nem volt különben. A 3. lázas napon már csak elvittem a doktornénihez, aki megállapította, hogy afták vannak szegénykémnek a szájában, és azoktól van a láz is. :( Kis drágám majdnem egy hétig nem tudott enni, napi 1 puding vagy túrókrém volt a betevője... És úgy szenvedett, minden falatnál ordított... Volt, hogy egész nap csak sírt, ki sem akart szállni az ölemből, csak addig hagyta, amíg a picit megszoptattam (szerencsére a kicsi jól tűrte a mellőzöttséget)... A leghúzósabb időszak 4 napig tartott, aztán szépen napról-napra egyre jobb lett. Most meg már le merem írni, hogy teljesen rendbejött a kisasszony és az étvágya is visszatért. Mert bizony szegénykém látványosan fogyott, azelőtt sem volt egy hústorony, de már tényleg sajnáltam a kis pipaszár lábacskái miatt. De hál' Istennek most már alakul vissza az a formás kis teste. :)

A pici fiunk jól van, nagyon édes kis mosolygós, nyugodt baba. Jókat alszik - szerencsére magától álomba tud merülni, nem kell rázogatni a kis popóját (IGENNNNNN!!!). Éjszakánként kétszer ébred, eszik, aztán alszik tovább. Ja, és este fél 8-kor lép életbe az Ébrentartó Hadművelet, hogy még kihúzza ébren 8-ig a kis tökmag. Ilyenről is csak a mesékben hallottam eddig... :)

És egy másik újdonság: Manócska is egyedül alszik ám el esténként! Megkapja a tejecskéjét, köszönés, puszi, és lehet kijönni a szobájából. Ez azóta van, hogy G. levette a kiságyának a rácsait és "nagylányos" ágyban alszik. Bekuckózik a sarokba, és megy a szundi reggelig (az utóbbi napokban nem is ébred éjszaka!). Szóval az esték ilyen nyugalomban telnek nálunk mostanság (kopp-kopp-kopp). Ki kell élvezni, amíg tart, mert van egy sanda gyanúm, hogy ez nem lesz így örökké!

A kóbor eb

Gyulán vagyunk. A nagyszülők kutyusa, Lufi hajlamos a szökésre. Tegnap is ez történt, mesélem Maszat Mancinak, hogy képzelje, elkóborolt Lufi kutya. Szomorkodtunk kicsit, de túltettük magunkat rajta (apukám visszahozta időközben). Ma reggel Manó kinéz az ablakon, meglátja a kutyát, felkiált:

- Jaj de jó, előkóborolt Lufi!