Hajnali kaland

5.45-kor suttogás hallatszik a gyerekszobából. Tedd oda! (Azt jelenti, ölelj át.) Aztán csend, biztos visszaaludt. De érzem, pont annyira kell pisilnem, hogy én ne tudjak aludni. Kiosonok hát a sötétben, amilyen halkan csak tudok, villanyt sem kapcsolok, nehogy bármelyik gyerek felébredjen. Ajtó is résnyire nyitva, nem kockáztatok az azzal járó zajokkal. Félkómásan nézek ki a fejemből, amikor látom, hogy nyílik az ajtó. Semmi nesz, csak nyílik. És akkor ott áll előttem a sötétben a lányom a maga hároméves valójában, szótlanul, én pedig ülök a vécén egy kisebb szívroham után levegőt kapkodva... Tényleg ijesztő volt!

Bügyürke

Kisfiunknak születése óta van egy szokása. Akkor kezdi, amikor álmosodik, és csinálja egészen addig, amíg álomba nem merül. Ez pedig a hajbügyürgetés. Vagy birizgálás. Vagy bizergálás. Kinek hogy. Esetenként a tépkedés szó is illik rá. Bár szerencsére ez utóbbiról leszokóban van, régen sok hajat veszítettem emiatt. Mert ugyebár nem a sajátjáról, hanem az enyémről van itt szó. Mostanában már elég, ha elalváskor átölel és megfogja a hajamat, lényeg, hogy keze ügyében legyen. Anélkül nem.

Legózni, azt szeret! :)

Meghatódás

Az ér, hogy elbőgöm magam, amikor egy gyönyörű kis pillangó berepül az ovis farsangra?

Betegség újra és készülődés farsangra

Most, hogy Kincső és G. végre összeszedték magukat valamennyire a betegségből, mi vagyunk a soron Kolossal. Szegény kicsikém éjjel ötkor ébresztett tüzelő homlokkal. Szerencsére a Nurofen lenyomta, csúnyán köhög is mellé, inni viszont csak alig-alig hajlandó, pedig folyamatosan töltöm (tölteném) belé... Most alszanak, remélem, jó nagyot, hogy én is tudjak kicsit regenerálódni. Hála az égnek, már reggel megfőztem az ebédet, most nem lenne hozzá semmi energiám. Kincső is csak holnap megy oviba, mert azt akartam, hogy csütörtökre teljesen elmúljon a köhögése, akkor lesz ugyanis a farsang. Bár még nem tökéletes (néha-néha köhécsel, főleg szaladgálás után), most már csak azt remélem, hogy nem kapja el tőlünk a göthöt, és esik vissza újra.

Pillangótündér lesz amúgy a kisasszony, bemutató a főpróbáról:

 

Majdnem felrepült

Kispillangó

Kolos végig ott körözött, amíg fényképeztem

Na és egy bónusz: az elmaradhatatlan esti társasjáték, a Csigafutam (Mikor unja meg???)

Friss képek

Menni fog az!

Szakálla volt kender. Ja, nem: kakaóscsiga.

Egy fokkal tisztább...

Citromevő Joe

Mondd: Csíííííííííz!

Egy kis mai

Kincsővel képeket nézegetünk a neten az egyik kis barátnőről, Fannikáról. Az egyiken arcfestés van az arcán. Mondom a lánynak, hogy majd elmegyünk tavasszal a majálisba, és ott csinálnak neki ilyet, ha szeretné. Ő pedig nem késlekedett sokat, már ki kis találta:

- Jó! Rózsaszín cicaszárnyú cica akarok lenni! (?????????)

Farsangi fánkolódtunk