Énekeljek? :)

Úgy döntöttem, egye fene, csak szólok néhány szót Manó legfrissebb alvási szokásairól. Annyit írtam már, hogy a tendencia pozitív. Ez annyit takar, hogy már 2-3 hete nem eszik éjjel Manó, általában egyszer ébred fel, késő este, akkor kap egy kis teát és édesdeden alszik általában reggel 7-8-ig. Szóval: Juhhúúúúú :) A napközbeni 30 (nem több, nem kevesebb, pontosan 30!) perces alvások rendületlenül tartják magukat.

Az elalvás viszont csakis úgy megy, ha énekelek neki. Tudni kell, hogy nekem híresen rossz énekhangom van (fogalmazhatnék úgy is, hogy csak a nagyon fájt fülűek veszik észre benne a szépet). Szóval éles logikával rájöttem, hogy miért van ez: belemenekül az alvásba az okos gyerek (Anya, neeeeee, akkor inkább alszom, csak ne halljam!) :).

A zenét egyébként nagyon szereti. A Youtube-on van egy fél órás gyerekdal-összeállítás, azt szoktuk mostanában hallgatni, nagyon bírja. Van egy kedvence is: ez pedig a Hopp Juliska. A dal kicsit fel van turbózva, amikor megszakítja a nótás kedvű zenész és belép a két táncoslány, hát az valami tündéri, hogy mekkorákat rötyög rá a kiscsaj :).

A tegnapi nap - 13-a ide vagy oda - nagyon jól indult. Hajnali (legalábbis nekem a késői lefekvés miatt annak tűnt) 8-kor ugyanis Mancika elkezdett mocorogni a kiságyában. Addig-addig, hogy felkeltem, és hát ahogy elindultam felé, meglátott, megörült, és nagy örömében úgy felhúzta magát állásba, hogy csak néztünk! (Mondjuk aztán gyorsan el is dőlt, de sebaj.) Egy órán belül pedig egy másik produkciót is bemutatott: magától felült. Ezt azóta is szorgosan gyakorolja. Nem csoda, hogy ilyen jókat alszik mostanában, ennyi munka után bárki kidőlne...

Nagyon jó kis néhány nap volt ez az utóbbi 4-5! Ja, és a délután sem volt rossz, hála G. isteni rizses csokijának :). (Nem tudom, mit fog szólni, ha hazaér, jól rájártam ma, de hát így jár az, aki kecskére bízza a káposztát...)

A lepényt kivették már?

Nem is olyan régen, kicsivel több, mint hat hónappal ezelőtt történt. Emlékszem minden pillanatra.

Túlhordtam Mancikát már majdnem egy héttel, így be kellett feküdnöm a klinikára. Aztán a befekvés 3. napján megindították a szülést. Magától ugyanis nem akart kibújni a kisasszony, pedig már nem lehetett neki olyan komfortos ott annyira, minden jel arra utalt. De minden jól indult és gyorsan haladtak a dolgok (utólag már a fájdalmak is homályosulnak), G. végig mellettem volt és nem azért írom, mert ezt Ő is olvassa, de tényleg nagyon jó, hogy ott volt. 

Burokrepesztés... Oxitocin... Fájások... Be is indultak rendesen, kérdeztem is a szülésznőt, hogy másoknak is ennyire szokott fájni??? (Azt mondta, igen, erre G. megkérdezte, hogy "És ezt mások is meg szokták kérdezni?", és erre is azt mondta, hogy igen. :)) Már ott  tartottunk, hogy kérdezgették, hogy érzem-e a tolófájásokat, de én még mindig nem éreztem olyasmit, amikor kiderült, hogy Manó rosszul tartja a fejét. Arccal előre szeretett volna kibújni, ami nem ment volna könnyen (vagy egyáltalán nem). Na, ebből csak annyi maradt meg, hogy jön a dokibácsi, megnéz, aztán ennyit mond: császármetszés. 

Ez után felpörögtek az események, nem volt sem időm, sem erőm gondolkozni azon, hogy mi van. "Gyorsan" át kellett mennem az ultrahangba (ez 0,5-1 perces fájásokkal nagy élmény volt), ott megállapítást nyert, hogy tényleg császár lesz ebből... Aztán irány a műtő (G-nek kint kellett maradnia izgulni), két fájás között EDA be, fájdalom múlóban, ráncigálás hastájékon, és egyszer csak felsírt egy kis manó... Megmosdatták és csak ezután hozták oda a fejemhez megmutatni... Hát mit mondjak. Gyönyörű volt. Ekkor már úgy emlékszem, elkezdődött az a több órán át tartó, idegesítő remegés is. Utána semmi, dolgoztak az orvosok, én meg csak feküdtem, látni semmit nem láttam, hogy mi történik, és egyszer csak feltettem a fejem mellett ülő anesztes néninek a világ legfontosabb kérdését: "A lepényt kivették már?" Nem tudom, mit gondolhatott, lehet, hogy jobb is, mindenesetre tök normálisan válaszolt :). Ja, azt még el is felejtettem, hogy négy kis orvostanhallgató is végigasszisztálta a szülést, az egyik a végére ki is dőlt :)

Egy dolog azért nagyon nehéz volt (a kezdeti egyéb nehézségeket leszámítva). Az első hetekben a szülés után ugyanis komoly problémát okozott, hogy feldolgozzam, hogy Manócskát nem tudtam "normálisan" világra hozni. Ha tudtam volna előre, hogy császár lesz, akkor persze más a helyzet, de így, mivel a terhesség során még csak eszembe sem jutott ez a variáció, eléggé rosszul érintett. De mára leszámoltam a lelkifurdalással :).


A lényeg: ez a CSODA megadatott nekünk, és néha még mindig meg kell magam csípni, hogy velem történik-e ez.

Így már azért minden sokkal érdekesebb

6 hónap

Maszat Manci tegnap fél éves lett. Fél évvel ezelőtt... Huhh...Nemsoká erről is írok majd... Addig is egy-egy "akkor és most" kép:

Viharvert Manó néhány perces korában

Sajtkukac akcióban 

Történések:

Tegnapelőtt este óta a hasán kényelmes az alvás, amivel először a frászt hozta ránk, figyelgettük egyfolytában, hogy rendben van-e minden, kap-e rendesen levegőt (nem szoktunk ehhez hozzá, eddig esze ágában sem volt hason aludni) :). A mászást fejlesztgeti, most már tényleg, tagadhatatlanul HALAD. A kiságyát lejjebb engedte G., biztos ami biztos. Alvásilag is kifejezetten jó irányba halad a dolog, de ezt még nem kiabálnám el. Hivatalosan is elkezdődött a hozzátáplálás! Eddig is kóstolgatott Manó ezt-azt, de mostantól rendszeresen, minden tízóraira kap valami fincsi gyümölcsöt.


U.i.: Kezdem azt hinni, hogy a vasalnivaló osztódással szaporodik... :(

Helyzetjelentés

Jó régen írtam már, eléggé el voltam havazva, de most már jövök gyakrabban (remélem)!

Mancika fejlődik, továbbra is csak kapkodjuk a fejünket, mert napról napra új dolgokat produkál, de lássuk, mi a helyzet mostanság:

1. Furcsa kúszó-mászó mozgások kivitelezése (sokszor inkább még hátrafelé, mint előre, de a célját általában eléri)

2. Négykézlábra térdepelés fenékriszálással (1-2 napja)

3. Pelenkázó kiiktatása (részünkről) a rámolás és a legurulásveszély miatt

4. Szemszín: barnáskékesszürkészöld

5. Haj: Látványosan növőben!!! Az antenna a fejtetőn még megvan (1 db. hajszál a feje tetején, ami kb. 5x olyan hosszú, mint a többi)

6. Kedvenc tárgyak továbbra is (lehet, hogy a tabu-jellegük miatt): fényképezőgép, távirányító, telefon

7. Súly és hosszúság: jövő héten kiderül

8. Fogak száma: 0

9. Éjszaka-átalvás: tesztelés alatt

10. Babamasszázsra való igény: drasztikusan csökkenőben

+1. Kíváncsiság a nagyvilágra és mindenre, ami benne történik: 100%-os.

Ma feltettek G-nek egy kérdést, miszerint szeretnénk-e, hogy Mancika bárányhimlős legyen, mert az illető gyereke az, és ha gondoljuk, összehempergethetjük őket, hogy M. is túlessen a dolgon. Úgy döntöttünk, hogy ez most még korai, majd lesz még alkalom úgyis elkapni.

Szinte el sem hiszem, hogy néhány nap múlva már fél éves lesz ez a kis Manó...

Változások korszaka

Nem, nem változókor, pedig véletlenül majdnem ezt a címet adtam. Nos hát. A téma ismételten az ALVÁS. Gondolom, ezzel nem leptem meg senkit. Maszat Manci alvási szokásaiban egészen a mai éjszakáig (kb. 5-6 nap óta) pozitív tendencia volt megfigyelhető. Olyannyira, hogy le sem akartam még írni, mert bíztam abban, hogy megtartja jó szokását (pl. volt már 1 totálisan átaludt éjszaka, de a többi is annyival volt jobb az előzőeknél, hogy már nem kért enni éjnek évadján), de sajnos ma felülírta az egészet. Igazából nem mondom, hogy nem számítottam rá, de azért bíztam. Ugyanis ma aludt újra a kiságyában. És ugyanolyan nyugtalanul, ahogyan szokott. Szóval, az a helyzet állt elő, hogy úgy döntöttünk, változtatásra van szükség. Mert vagy a kiságy nem tetszik a kisasszonynak (amit nem hiszek, mert nap közben olyan jókat tud benne szundikálni), vagy pedig a kiságy van rossz helyen. Tehát a következő lépés a szoba átrendezése lesz. (Majd ha hazajöttünk, mert most néhány napig nem leszünk itthon.)

Panaszra azért nincs okom, mert napközben ezer dologgal hálálja ám meg a kismanó az éjjeli riasztásokat: például segít a tanulásban, csak hogy egy dolgot említsek...

Túlbuzgó Manó helyettem tanul

Egyébként - és most nem csak az alvásra, hanem minden egyébre gondolok -, annyira gyorsan változnak a dolgok Mancikát illetően. Olyan gyorsan fejlődik, napról napra új dolgokat produkál, követni is alig lehet... Figyelmeztettek is már, hogy élvezzük ki ezt az időszakot, mert olyan gyorsan fel fog nőni, hogy egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy az esküvőjére készülődünk... És tényleg. Most született, de már mennyi mindent megtanult! Jó, van még mit, de kinek nincs? ;)

Éber álom

Néhány hete tart, és meg sem szabad pisszenni mellette. Ezt főleg este nehéz kivitelezni, mert elég egy halk suttogás, egy lapozás a könyvben, egy ágynyikordulás, Maszat Manci már ébred is. (Mert ugye még egy szobában alszik velünk.) Ha este jóéjtpuszit szeretnénk neki adni, legtöbbször már arra megmoccan, amikor még csak közelítünk az arcocskája felé. Az olyasmit, hogy pl. orrfújás, már meg sem szabad kísérelni, tapasztalatból tudom, hogy arra bármikor felébred. Ha én csinálom. A babakocsiban képes a legnagyobb forgalomban, zajban (értsd: kamionok hajtanak el mellettünk) olyan jóízűeket aludni, hogy meg sem moccan, de ha kifújom az orrom! Nem tudom, biztosan nagyon idegesítően csinálom... De ez már a születésétől kezdve így van: Ha meghallja, abbahagy mindent és rám néz a nagy szemeivel feddőn, hogy "Anya, akkor ezt most miért is csináltad??? Nem jöttél még rá, hogy ez engem zavar? Jó lenne, ha ez lenne az utolsó." Erre én elnézést kérek tőle, megígérem, hogy legközelebb jobban odafigyelek, aztán szent a béke. 

No de eltértem a tárgytól. Szóval nem tudom, hogy meddig fog ez tartani, mármint hogy lábujjhegyen járkálunk körülötte, amikor alszik. Régen (kb. 4 hónapos koráig) simán nézhettünk vele egy szobában filmet - halkan persze -, erre most esélyünk sincs. G. bevezette a fülhallgatós filmnéző módszert (magának, mert én most tanulás címszóval eltiltottam magam a filmektől, de utána felezni kell a fülhallgató dugóit is, az meg megint nem olyan élvezetes). 

Egyesek (G.) már egyre gyakrabban teszik szóvá, hogy nem kellene-e már külön szobában aludnia, amivel egyet is értenék, ha Mancika jó alvó lenne. Csak így az a gondom, hogy - mivel bébiőrünk nincs és nem is szeretnénk -, félő, hogy nem tudok felkelni hozzá időben, amikor éhes éjszaka vagy megnyugtatásra van szüksége. Mert ha későn hallom meg, addigra jól felébreszti saját magát. De azért hamarosan ezen a variáción is el kell gondolkoznunk. Addig is, ha este belépünk a szobába, marad az egymással tátogva kommunikálás és a nyikorgós-recsegős ágyba való minél óvatosabb bebújás (ez nehéz, de nem lehetetlen). No de sebaj, kompromisszumokat tudni kell kötni, és legyen ez életünk legnagyobb problémája :).

Jut eszembe: tavaly ez a nap egy gyönyörű napsütéses szombatra esett... ;)