Énekeljek? :)

Úgy döntöttem, egye fene, csak szólok néhány szót Manó legfrissebb alvási szokásairól. Annyit írtam már, hogy a tendencia pozitív. Ez annyit takar, hogy már 2-3 hete nem eszik éjjel Manó, általában egyszer ébred fel, késő este, akkor kap egy kis teát és édesdeden alszik általában reggel 7-8-ig. Szóval: Juhhúúúúú :) A napközbeni 30 (nem több, nem kevesebb, pontosan 30!) perces alvások rendületlenül tartják magukat.

Az elalvás viszont csakis úgy megy, ha énekelek neki. Tudni kell, hogy nekem híresen rossz énekhangom van (fogalmazhatnék úgy is, hogy csak a nagyon fájt fülűek veszik észre benne a szépet). Szóval éles logikával rájöttem, hogy miért van ez: belemenekül az alvásba az okos gyerek (Anya, neeeeee, akkor inkább alszom, csak ne halljam!) :).

A zenét egyébként nagyon szereti. A Youtube-on van egy fél órás gyerekdal-összeállítás, azt szoktuk mostanában hallgatni, nagyon bírja. Van egy kedvence is: ez pedig a Hopp Juliska. A dal kicsit fel van turbózva, amikor megszakítja a nótás kedvű zenész és belép a két táncoslány, hát az valami tündéri, hogy mekkorákat rötyög rá a kiscsaj :).

A tegnapi nap - 13-a ide vagy oda - nagyon jól indult. Hajnali (legalábbis nekem a késői lefekvés miatt annak tűnt) 8-kor ugyanis Mancika elkezdett mocorogni a kiságyában. Addig-addig, hogy felkeltem, és hát ahogy elindultam felé, meglátott, megörült, és nagy örömében úgy felhúzta magát állásba, hogy csak néztünk! (Mondjuk aztán gyorsan el is dőlt, de sebaj.) Egy órán belül pedig egy másik produkciót is bemutatott: magától felült. Ezt azóta is szorgosan gyakorolja. Nem csoda, hogy ilyen jókat alszik mostanában, ennyi munka után bárki kidőlne...

Nagyon jó kis néhány nap volt ez az utóbbi 4-5! Ja, és a délután sem volt rossz, hála G. isteni rizses csokijának :). (Nem tudom, mit fog szólni, ha hazaér, jól rájártam ma, de hát így jár az, aki kecskére bízza a káposztát...)