Éjjel randevúm volt. Történt, hogy Őfőszomjassága az éjszakai teázása után hajnal 2 körül már édesen aludt az ölemben, amikor furcsa zúgást hallottam a kiságya felől, aztán meg is láttam a zajforrást (illetve kontaktlencse hiányában csak egy nagy fekete foltot), amint a kiságy feletti falnál repked, majd hirtelen eltűnik. Na, ennek fele sem tréfa, gondoltam, így Mancikát kénytelen voltam óvatosan lehelyezni a nagyágyra és G-t felébresztve az ő gondjaira bízni, amíg akcióba léptem. Rólunk tudni kell, hogy hasonlóképpen viselkedünk ilyesmi szituációkban:
Szóval nagy hősök vagyunk e tekintetben, de nem volt más választásom, tennem kellett valamit. Elsőként egy harci eszközt kerítettem (Piroska és a farkas A/4-es méretű puhafedelű). Ekkor már ébredezett Manci is, észrevette, hogy nem a szokott helyére tettem vissza. Visszafordultam a kiságy felé, és - láss csodát - rögtön megpillantottam a gusztustalan másfél centis fekete valamit, amint éppen Manci plüssmackójának feje búbján sétálgatott. Harci eszközzel suhintás 1: a bogár eltűnt. Aztán egyszer csak (hála az égnek), újra megjelent az ágy farácsainak tetején, mintha mi sem történt volna. Ez így jobb is, könnyebb célpont. Harci eszközzel suhintás 2. a "fujj" és az "undorító" szavak félhangos skandálása mellett. Közben mindenféle rémképek tolakodtak a lelki szemeim elé, hogy ha nem lesz meg az az állat, akkor éjszaka majd jól elkezd mászkálni Manó kis testén, belemászik a fülébe-szájába, jajj, rossz is belegondolni! Szóval elszánt voltam. Nagyon. Erre az újabb (VÉGZETES!!!) csapásra azonban úgy felriadt Kismanó, hogy azonnal sírni kezdett ijedtében, és több mint egy órába telt, amíg újra elaludt. De minden jó, ha jó a vége :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése