Balatoni képek

Hiába, szereti... (alkoholmentes) :)

Csónakázni jó buli!

Eperke nagy munkában

10 tipp balatoni nyaraláshoz egy kicsivel és egy icipicivel, aki még a pocakban lakik

Hogy milyen is ez? Összegyűjtöttem néhány dolgot és tippet, ami engem személy szerint érintett ebben a helyzetben, így a harmadik trimeszterben járva...

1. Egy 11 kilós másfél éves emelgetése egyre nehezebb faladatnak kezd bizonyulni (nekem nem hagyják, hogy emelgessem, ezért kezdek elszokni tőle).

2. Az utána való rohangálás pedig még kevésbé megy. Komolyan, lassan úgy néz ki, hogy sétálgatva gyorsabban halad, mint én...

3. Nem szabad arra számítani, hogy a gyermek majd a strandon alszik egy jót alvásidőben. Ki van zárva! Maszat Mancinak a Balatonon eltöltött 4 nap alatt egyszer sem jutott eszébe pihenni egyet napközben, szülei nagy örömére. (Pedig G. olyan alvókuckót rendezett be neki, hogy én már attól elálmosodtam, ha ránéztem.)

4. Könyvet nem kell vinni. Totál felesleges. Kezdő kisgyermekes szülőként túl naiv voltam, mivel hittem, hogy lesz egy kis pihi délután, így majd én is olvashatok a hónapok óta elolvasásra váró könyveimből néhány oldalt. Ha-ha.

5. Magánélet? Házastársi beszélgetés? Ezt is el lehet felejteni. Az egész napos rohangálás és összpontosítás arra, hogy Manó éppen miben sántikál, a nap végére szépen leszívja az energiánkat. (Nem beszélve arról, hogy a szállásunk annyira kicsi volt, hogy a kisasszony utazóágya épphogy befért a mi ágyunk mellé, a táskáinkból kipakolni sem tudtunk, azokon keresztül bukdácsoltunk a luxusszállodának nem nevezhető összvissz kb. 15 négyzetméteres szoba-konyha-mosdóban.)

6. Az éjszakai minimum 3 mosdóba járásról ne is beszéljek! (Már felkászálódni az ágyról is kezd külön mulatság lenni...) Bár ez nem csak a Balatonra jellemző.

7. De hogy kicsit pozitív is legyek: Kitűnő ötletnek bizonyult a homokozó! Ott aztán volt, hogy akár egy órát is elbabrált egy ültő helyében a lányka, addig a pihenésre vágyó szülők kicsit relaxálhattak. Sőt, egyes apukák (pl. G.) kiélhették kreatív homokvárépítős és lábelásós ösztöneiket is.

8. Labdamániás babáknak a labda a strandon (is) KÖTELEZŐ. Ha nincs, az megkeserítheti az ottlétet. Ha van, órákig el lehet vele viháncolni, kergetőzni... Esetünkben G-nek. (Próbáltam pedig én is, de velem nem élvezte annyira. Nem igazán voltam fürge, no.)

9. A felfújható babacsónak is nyerő választásnak bizonyult - a belebújós úszógumival ellentétben. Abban ülve aztán lehet élvezni a vizet!

10. És végül: Rákoncentrálni a pocakban lakó kis lényre? Áhh, felejtsük el, esélytelen! Esetleg oda- vagy visszaúton az autóban, amikor az örökmozgó kidől egy kis időre...

Becézgetős

Legújabb neveink (a Nyanya-Papa kombón ugye már túljutottunk, volt egy darabig a hagyományos Anya-Apa, most pedig...):

G.:

- Apa (ritkán)

- Apaka

- Apacaka (gondolom, az Apucika akar lenni)

Én:

- Anya /Nyanya

- Anyaka (nagyon néha Nyanyaka)

- Anyakaka

- Anyakaja

Ja, és ne feledkezzem meg arról sem, ahogyan saját magát szólítja:

- A vezetéknevét már szépen mondja

- Ha pedig valamit ő maga akar csinálni, akkor azt Kini! Kini! felkiáltással kéri.

Hihi. :)

Most éppen itt van Nálunk Anyukám - a bokatörése óta először, és várom, hogy megtanítson koviubit készíteni, G. őszinte örömére.

Dolce vita és a szüléspara

Költözés, vizsga: kipipálva! Végre-végre, rámszakadt a fene nagy jólét, itthon vagyok, mancizhatok amennyit csak akarok! Ezt a nyarat mindenképpen ki kell használnom még egygyermekes anyaként, mert aztán ki tudja mi lesz... :) Rossz biztos nem, csak nehéz. Az első év lesz állítólag a legnehezebb, aztán minden csudijó-csudiszép egy három- és egy egyévessel. Meglátjuk! ;) (Erről jut eszembe: Egyik barátnőm, akivel 1 nap különbséggel szültünk, már mindenórás. Nagyon izgi, már bármikor szólhat, hogy akció van!) 

Tényleg, elkezdődtek a szülős álmaim, álmomban szülés után néhány órával a SAJÁT LÁBAMON  jártam!!!! ÁÁÁÁ, de jó is lenne! (Persze azért irreális elemek is voltak az álomban, pl. hogy nem volt súlyfeleslegem már a szülés utáni órákban, de ezt a témát hagyjuk is gyorsan.) De nem aggódom, olyan lesz, amilyen lesz, csak legyen egészséges a picur. Azért... Dehogynem lenne jó... Úgy döntöttem, megteszek mindent - fejben - azért, hogy jól sikerüljön a szülés, ne legyen komplikáció. Maszat Mancinál is csak az volt a gond, hogy túlságosan mohón vágyott kifelé, már rögtön mindent látni akart, kíváncsi volt, arccal előre pedig nem ment a dolog. Reméljük, a kisöccse egy picit megfontoltabb lesz ennél. 

Szeretném átélni az egészet a maga teljességében. Azért remélem, lelkileg annyira nem fog megviselni, ha mégsem jön össze, mert most legalább számolok azzal, hogy lehet bármi, ami miatt császár lesz a vége. Főleg így, császár után. Ajjaj, egyre többet agyalok ezeken a dolgokon, egyszer nagyon várom azt, hogy megpillantsam a kisfiamat, egyszer meg rámtör, hogy atyaúristen, hogy lesz ez az egész????? Hogy fogjuk megoldani a testvérféltékenységet, a két gyerek alvását, a bevásárlásokat (Mancival is meggyűlik sokszor a bajunk), meg a sok-sok mindent, ami két pici gyerekkel jár? Aztán megnyugtatom magam, hogy hisz oly sok mindenkinek sikerült már, és amúgy is, ketten vagyunk a csapatban G-vel, nem számítva a segítőkész nagymamákat. Szóval tök jó lesz! Lesz még egy gyönyörű kis hurkatestű, bömbölő, jóillatú, félméteres kis csomagunk, aki csak és kizárólag a miénk, mert minket választott. Hiszek abban, hogy a gyerek választja a szüleit, hogy tanítson nekik. Tanítson nekik olyan dolgokat, amikre nélküle nem jönnének rá. Mert a felnőttek buták. Kell nekik valaki, aki segít.

No, jól elkavarodtam már félfilozófiai magasságokba, térjünk vissza kicsit a földre: Fiúnév-választás terén egész jó úton haladunk, már csak 15 van játékban, innentől kezdve tényleg nehéz lesz a dolgunk... De még mindig fogalmam nincs, hogy melyik lesz a legmegfelelőbb név a legkisebb kismanónak. Még van 3 hónapunk eldönteni, csak már lassan olyan jó lenne a nevén szólítani! :)

Költözés, homok a hajban és Otyi

Szóval beköltöztünk az új otthonunkba. Tágasabb, kényelmesebb, nem kell minden egyes alkalommal felcaplatni a harmadikra, és még erkélyünk is van. Egy gond van csak vele: alapos takarítógépezés után sem sikerült teljesen eltüntetni azt az undorító macskaszagot, ami a lakásban honol. Szörnyű, egyszerűen nem tudom megérteni, hogy hogy lehet macskát lakásban tartani? Meg úgy egyáltalán. Kint a helye az udvaron. Szerintem.

Költözésünkkel egyidejűleg a kánikula is beköszöntött. Aggódtunk, hogy Mancikát majd megviseli a változás, de szerencsére eddig az a tapasztalat, hogy jobban alszik, mint azelőtt. Vagy ez lehet, hogy a hőségtől van? Úgy kimerítheti? Nem tudom, mindenesetre ma 9-kor ébredt reggel, és a többi napon sem kelt 8 előtt. (Kivéve tegnap, amikor elvonultunk a 18 hós oltásra, amit a múlt heti lázra való tekintettel a doktornéni elcsúsztatott egy későbbi időpontra.) 

Másik új dolog egy homokozással együtt járó kellemetlenség. Ugyanis a kisasszonynak minden egyes homokozás után annyira tele lesz a haja homokkal, hogy lehetetlen kiszedni belőle egy egyszerű esti fürdés keretében. Ma este zuhannyal fogjuk kilocsolni belőle, már készülök fejben a hatalmas hisztire (nem bírja a tusolót a csaj).

No és hogy a testvérkéről is szó essen: Meséltem valamelyik nap Manónak, hogy ha majd kibújik a hasamból Öcsike, és megnő akkorára mint ő, akkor milyen sokat fognak majd egymással játszani. Labdáznak majd, hintáznak, homokoznak, stb. Ebből annyi jutott el a füléig, hogy "Öcsivel lehet labdázni"! Akárhányszor megpillantja a csupasz pocakomat, Otyi, dabda! felkiáltással már rohan a labdájáért, és hozza a kistesójának. Cuki. :)

Borongós június és a fiúnevek csatája

Elég régen jutottam el odáig, hogy leüljek írni, el voltam (vagyok) havazva kicsit, de már látom a fényt az alagút végén! Kemény hónapunk lesz ez a június mindannyiunknak (vizsgák, költözés, G-nek sok meló, oltás Manónak, vizsgálatok, cukorterhelés, stb.), de már alig várom, hogy túl legyünk rajta - személy szerint a vizsgákon leginkább. De legjobban arra a pillanatra vágyom, amikor jólesően elnyújtózva elnyúlunk az új lakásban, ahol már minden a helyén van, rend és tisztaság honol mindenhol.

Maszat Mancogó egyébként jól van, nagyon is, nincs okom panaszra. Jól alszik, jól eszik - bár ez elég hangulatfüggő nála, jól elvagyunk akkor is, amikor ébren van, szóval minden a legnagyobb rendben.

Kis családunk legifjabb tagja, pocakom lakója is elvan, jelezgeti rendszeresen jelenlétét. Azt már megfigyeltem, hogy minden este óramű pontossággal fél 11-kor beindul, és mint a gép, vagy egy órán keresztül sürög-forog odabent. Valamelyik nap elnéztem az órát - valahogy korábban jutottam ágyba egy órával a szokásosnál, és vártam, hogy kezdődjön a buli. Persze várhattam, fél 10 volt csak akkor. Remélem, azért nem lesz olyan éjjeli bagoly, mint Mancika volt eleinte! (Emlékszem, az első 1-2 hónapban éjjel fél 2 előtt nem volt hajlandó elaludni, de volt olyan is, hogy fél 5-ig virrasztottunk...)

A pocak nő-nődögél, és most már nekiláttunk a névválasztásnak is! Első körben 88 (!) fiúnév került a listára, ezt tegnap - én örömmel, G. vérző szívvel - lecsökkentettük 40-re. Erősködtem, hogy ma is fussunk majd neki, és vigyük le ezt is 20-ra, de G-nek idő kell ahhoz, hogy kiheverje a 48 szebbnél szebb (khmmm...) név "kidobását"... :)

Gyulai szalmaözvegy napok

Először is: Anyukám kérésére leszokom szépen arról, hogy a pocakomban lakó kislegényt PB-nek szólítsam, mert ez az elnevezés a PB-gázpalackot juttatja eszébe. Oké. Így teljesen érthető.

Gyulán wellnesseztünk Maszatkával, amíg G-ék Erdélyben voltak néhány napig... Mentem volna én is szívesen, csak hát a vizsgák... Jahhh. Otthon maradtam, hogy tanuljak, ez persze megint nem jött össze maradéktalanul, de annyi program volt, hogy lehetetlen volt mindegyiket lemondani. (Amiket lemondtam, azt is bánom...) Természetesen a Hambibárt is lehetetlen elkerülni, ha Gyulán jár az ember, most sem történt ez másként nem is egyszer.

Most újra itthon vagyunk, kezdünk visszaállni a megszokott kerékvágásba. Manócska éppen alszik, az ebéd fő a konyhában, nyugalom van. Pocak nő, iszonyat sebességgel. (Vagy csak nekem tűnik úgy???) Mocorog a kis lakója élénken. Nevet még mindig nem néztünk neki, de egyszer majd csak nekifutunk. El sem tudom képzelni, hogy végül hogy fogjuk elnevezni, tényleg, tippem sincs még. Szóval erre én is kíváncsi vagyok. :)