Gondűző babakeksz...

... ami ahhoz képest, hogy milyen egészséges, egész finom lett.

(nem a külső a lényeg)

És még a Kétfogúnak is ízlik :)

Hosszú nap lesz ez a mai

A hidegfront csúnyán rányomta a bélyegét az éjszakánkra. Éjjel vagy 5-6x felébredt szegény Manó, kétszer is magunk mellé vettem, mert csak a közelünkben volt hajlandó visszaaludni. Én persze így nem tudok aludni. Félek, nehogy ráfeküdjek álmomban (nem mintha nem jelezné szerintem, de akkor is), meg amúgy sem az igazi így, bármennyire finom babaillata is van... Szóval elmondhatom, hogy nem volt másfél óránál hosszabb alvásunk egyben. 

Ma pedig olyan vagyok, mint egy kicsavart mosogatórongy. Ráadásul még az eső is esik, így bentragadunk a lakásban egész napra. Délutánra pedig így ki kellene találnom valamit, amivel lekötöm, mert 4-5 körül Manó már az ajtót szokta kaparni, mint egy kiskutya, hogy menjünk már. Ja, és hozza a sétálós táskáját.

Menő Manó

Igen, mint a címből is kiderült, Manócska megtette az első lépéseit a napokban. Kicsit túlzás még azért, hogy jár, de jó úton van afelé. Úgy történt, hogy az egyik pillanatban még nagyban tevékenykedett valamit, aztán a következőben pedig már láttam, hogy tipeg felém. Annyira meglepődtem, hogy amint megláttam ezt, nem hagytam, hogy menjen, ameddig tud, hanem rögtön felkaptam és összepuszilgattam meglepetésemben... :) Azóta is gyakorol a lány, bár azt lehet mondani, hogy eléggé biztonsági játékos, nem megy bele rázós helyzetekbe (hála az égnek). Egyelőre legalábbis. Eddig tizenakárhány lépés a rekordja, de még azért nem áll teljesen a helyzet magaslatán. Mindenesetre lassan tényleg kiscipőt kell húzni a tappancsaira. 

No és nagylányosodás folyamatban ám! A helyzet az, hogy mindenféle különösebb gond és nyűg nélkül előbújt bizony a kettes számú fogacska is. :)

Uhh, hát igen. Belegondoltam, hogy hamarosan nem lesz már nekünk édibédi kisbabánk... Olyan gyorsan telik az idő! Még csak most született és nemsoká süthetem a szülinapi tortáját.  Bár cserébe kapunk egy édibédi kisgyereket. :)

Team building

Úgy néz ki, ismét beülök az iskolapadba. Egy EU-s képzésről van szó, ami egy bababörzén talált meg minket, és gyesen, gyeden lévő anyukáknak ingyenes. Úgy voltam vele, hogy akkor meg miért ne? Nem mintha annyira unatkoznék itthon, mert egész jól eltelt itthon az idő eddig enélkül is, de érdekelt a dolog és szerencsére sikerült bekerülnöm. Sajnos nem mindenkit vettek fel, amit nagyon bánok, mert egy ismerősöm is pályázott, jó lett volna együtt járni...

Leginkább Mancika miatt aggódtam, mert - bár van a képzés helyszínén babafelügyelet -, még sosem volt közösségben, ráadásul ugye még mindig nem alszik el magától. Szóval ez volt a legfőbb parám (volt egy másik is, de arról lejjebb). Amikor először hagytam ott Manót a bölcsisnénikkel vagy nem is tudom, hogy nevezik őket, olyan kétségbeesetten nézett utánam, hogy azt hittem, megszakad a szívem. Már alig vártam a szünetet, hogy megmenthessem szegény picurkát minden nélkülem rá leselkedő veszélytől. És akkor bekukkantottam. Hát bizony az én drágám úgy eljátszott ott, hogy szerintem eszébe sem jutott, hogy rám gondoljon (volt persze egy kis sírdogálás az elején, de szinte az összes babánál)... És még fél órát aludt is, igaz, kizárólag az egyik lány ölében, de ALUDT!!! És, bár az elején a babafelügyelők ketten voltak csak, gyorsan belátták, hogy 7-8 db 0,5-3 éves gyerekre nem elegendőek, ezért hívtak még néhányat, és így a legkisebbekre egy-egy külön bejáratú vigyázó is jutott.

Az, hogy egészen pontosan milyen képzésre fogok járni, majd csak télen derül ki, addig mindenféle nagyon izgi óráim lesznek, mint például csapatépítés, motiváció, önismeret, pályaorientáció. És az utóbbinál dől majd el, hogy az induló két OKJ-s képzés közül hova orientálódom majd.

Aggódtam kicsit a csapat összetétele miatt is - én már csak ilyen aggódós vagyok -, de eddig úgy tűnik, hogy jó kis csoportba kerültem.

Az első óra csapatépítés volt, izgultam, hogy nehogy olyan feladatok legyenek, hogy "állj ki egyedül a körbe és szerepelj", mert ezektől a hideg ráz. De megkönnyebbülés volt, hogy egy teljesen jó fej óravezetőt kaptunk, aki jól oldotta a légkört.

Szóval ezek a legújabb fejlemények...

Az Első

Ééééééééééssss: JUHHHHHHHÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ :)))

Kibújt végre az első kis fogacska! Tegnap este már nagy volt a nyűg, gyanús volt nagyon a dolog. Aztán a hajnali felkelés és vissza-nem-aludni-akarás, majd egy egészen új módszerrel visszaalvás már teljes mértékben meggyőzött arról, hogy mi lehet a probléma. Ma pedig - így néhány nappal Manócska 9. hónapfordulója előtt - már látni és érezni is lehet a kis gyöngyszemet. A kis szúrósat.

Séta a múltba

Gyulán voltunk néhány napig Mancikával, a gyulai nagyszülőknél. Nagyon jó volt. Otthon volt régi barátném is, akivel egy nap különbséggel szültünk (nem beszéltünk össze). De abban igen, hogy egyik este fogjuk magunkat, és gyerkőcök nélkül felmegyünk a városba. Na de hova menjünk? Az egyik helyen állítólag koncert van, megnézzük. Hát... Nem volt túl izgi, ezért úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a régi törzshelyünkre, az Alfába és nem mást iszunk, mint Alfanerángasst. Stílusosan, pont mint régen.

Betértünk a helyre. Új pultos. (Nem mintha olyan meglepő lenne, kb. 10 éve nem jártam ott.) A csocsóasztal azonban a régi volt - egy különbséggel: már nem huszassal működött (megpróbáltuk). Szóval körbenéztünk, mi változott, mi nem, aztán kértünk a pultoslánytól egy Nerángasst. Szegény, még csak hallani sem hallott róla soha. Elszontyolodtunk, hogy most akkor mi legyen, mert mi bizony nosztalgiázni jöttünk ide. De aztán minden jó, ha jó a vége, előkerült a tulaj, hogy megszerelje a csocsóasztalt (amit eltömítettünk a huszasunkkal), és ő kevert nekünk egy fincsi itókát a régmúlt idők emlékére.

Amíg ott voltunk, végig a Nirvana szólt, a régi kedvencekkel...

Te jó ég, de régen volt, talán igaz sem volt...

Idill

Új korszak köszöntött be hozzánk, és ezt más szóval nem is tudnám meghatározni, mint az idillivel. Persze nem először fordulna elő, hogy miután mindezt leírtam, az egész dolog 180 fokos fordulatot vesz, de sebaj. Szóval a napjaink kellemes együttműködésben telnek. Az ordítós-hisztizős időszak elcsitult, most ha valamire szüksége van a kisasszonynak, más módszerekkel hozza tudomásunkra. És mi nem győzünk betelni vele. 

Minden nap hatalmasokat sétálunk (amíg jó az idő, kihasználjuk) (meg persze a habtestemnek sem árt), 2-3 órát legalább, Mancika nagyon élvezi. A játszótérre most már minden nap elmegyünk, a hintázás egy fontos esemény, nem maradhat ki a napi programból. Néha plédet is viszünk magunkkal, és piknikezünk egyet. Élvezi a szabadban létet, és haladás, hogy most már nem vesz mindent rögtön a szájába (csak amikkel ismerkedik), így a fű már nem akkora ellenségünk. Csak tépkedi meg koszolja magát :).

 

Sziasztok! :)

Egyebek: Napról napra egyre hosszabb ideig álldogál már kapaszkodás nélkül - persze közben is tevékenykedik valamit, mert anélkül uncsi lenne. Így egy idő után persze potty a vége.

A balatoni kiruccanásunk nagyon jól sikerült, természetesen volt lubickolás is: